Kántor Lajos (szerk.): A költő életei. Szilágyi Domokos, 1938-1976 (Bukarest, 1986)
Összezsugorodik a táj
pár gyönyörűen fordította. Persze régi kiadásokat kell keresni, mert aztán azok a teológusok mind elfakították, s minden szép, régi ízét elvették. [...] — Más, tovább. — Véleménye szerint hogyan lehetne, milyen eszközökkel az átlag többséget, a népet felemelni s ismét a kezébe adni az immár modern költészet fegyverét? — A verset azt ketten csinálják, a költő és az olvasó. Karácsony Sándor, a debreceni egyetemnek a volt professzora írta József Attiláról, József Attila halálakor ezt, amit mondtam, és hozzátette, hogy József Attilának az volt a tragédiája, hogy nála hiányzott a második. Tehát az olvasó. Hát kevesen is ismerték akkor még. Mit lehet tenni!? Olvasni kell, tanulni kell, persze, verstani ismeretekkel kell kezdeni. Én most csak az irodalomról beszélek, nem képzőművészetről, zenéről, mert ez most messze vezetne, s nem is az én szakmám, mondjuk... Tehát verstan, stilisztika egyrészt, tehát az alapok elsajátítása és természetesen a gyakorlása s aztán... — Volt-e olyan írói példaképe, akinek legtöbbet köszönhet? — Igen. József Attila! Tovább! — Milyen volt korábban az irodalmi köri élet? — Nem nagyon emlékszem! Nagyon rossz a memóriám. Emlékszem egy gyűlésre, amelyen a görög drámaírókat éppen én ismertettem [.. .] — Melyik volt az első, nyomtatásban megjelent verse? — Azt hiszem, hogy 51-ben vagy 52-ben jelent meg valami 2 strófás dolog, a Pionírban, de lehet, hogy csak szerettem volna... s azért emlékszem úgy most is. Ennek, hogyha nem fogom unni, még utánanézek.* — Érdemes lenne! — Különben 56-tól, 56 februárjában kezdtem közölni az Utunkban. — Melyik volt az első vers? — Nincs benne egyik kötetben sem. És nem is jó, úgyhogy mindegy! — Meséljen valamit gyermekkoráról. — Nem tudok. Nagyon kevés dologra emlékszem, és nem tudok mesélni és nem is szeretek, főleg magamról. í[...] — Hogy született meg a Palocsay Zsigmonddal közös kötet ötlete, és hogy írták meg? Megadták előre a témát és ketten kétféleképpen írtak ugyanarról a témáról? — Hát az úgy, hogy Palocsay elküldött nekem egyszer egy verset, a kötetben az utolsó, A dolgokról egy földi szellem. Aztán én írtam rá ezt a válaszverset, a kötetben szintén ez az utolsó. S aztán mondta Zsiga, ha elkezdtük, akkor folytassuk. Eredetileg abban egyeztünk meg, hogy lesz 20—20, tehát összesen 40 vers, húszat ír ő mint hívó-verset, húszat én, szintén mint hívó verset. S aztán a választ mellé. A hívó-vers van elöl, illetve a bal oldalon, a válaszvers pedig jobb oldalon, mert tükrösen van tördelve a könyv, hogyha ismerik. Hát persze nem lett, a negyven nem jött ki, ki is hullott egynéhány, meg aztán ember tervez, isten végez. Aztán az lett, hogy kb. fele arányban van. Az egyiknél ő adta az alaphangot, és én válaszoltam, a másiknál fordítva. No persze, könnyebb dolga volt annak, aki a hívó-verset írta. Ez olyanszerű dolog, mint a mű* A Pionír emlitett évfolyamaiban nem találtuk meg Szilágyi Domokos versét. (Szerk.) 67 ✓