Kántor Lajos (szerk.): A költő /régi és új/ életei. Szilágyi Domokos, 1938-1976 (Kolozsvár, 2008)

Összezsuugorodik a táj

gyönyörűen fordította. Persze régi kiadásokat kell keresni, mert aztán azok a teológusok mind elfakították, s minden szép, régi ízét elvették. [...]- Más, tovább.- Véleménye szerint hogyan lehetne, milyen eszközökkel az átlag több­séget, a népet felemelni s ismét a kezébe adni az immár modem költészet fegyverét?- A verset azt ketten csinálják, a költő és az olvasó. Karácsony Sándor, a debreceni egyetemnek a volt professzora írta József Attiláról, József Attila halálakor ezt, amit mondtam, és hozzátette, hogy József Attilának az volt a tragédiája, hogy nála hiányzott a második. Tehát az olvasó. Hát kevesen is is­merték akkor még. Mit lehet tenni!? Olvasni kell, tanulni kell, persze, vers­tani ismeretekkel kell kezdem. Én most csak az irodalomról beszélek, nem képzőművészetről, zenéről, mert ez most messze vezetne, s nem is az én szak­mám, mondjuk ... Tehát verstan, stilisztika egyrészt, tehát az alapok elsajá­títása és természetesen a gyakorlása s aztán ... [-]- Volt-e olyan írói példaképe, akinek legtöbbet köszönhet?- Igen. József Attila! Tovább!- Milyen volt korábban az irodalmi köri élet?- Nem nagyon emlékszem! Nagyon rossz a memóriám. Emlékszem egy gyűlésre, amelyen a görög drámaírókat éppen én ismertettem. [...]- Melyik volt az első, nyomtatásban megjelent verse?- Azt hiszem, hogy 51-ben vagy 52-ben jelent meg valami 2 strófás do­log, a Pionírban, de lehet, hogy csak szerettem volna ... s azért emlékszem úgy most is. Ennek, hogyha nem fogom unni, még utánanézek.*- Érdemes lenne!- Különben 56-tól, 56 februárjában kezdtem közölni az Utunk ban- Melyik volt az első vers?- Nincs benne egyik kötetben sem. És nem is jó, úgyhogy mindegy!- Meséljen valamit gyermekkoráról.- Nem tudok. Nagyon kevés dologra emlékszem, és nem tudok mesélni és nem is szeretek, főleg magamról. [...]- Hogy született meg a Palocsay Zsigmonddal közös kötet ötlete, és hogy írták meg? Megadták előre a témát és ketten kétféleképpen írtak ugyanarról a témáról?- Hát az úgy, hogy Palocsay elküldött nekem egyszer egy verset, a kötet­ben az utolsó, A dolgokról egy földi szellem. Aztán én írtam rá ezt a válasz­verset, a kötetben szintén ez az utolsó. S aztán mondta Zsiga, ha elkezdtük, akkor folytassuk. Eredetileg abban egyeztünk meg, hogy lesz 20—20, tehát összesen 40 vers, húszat ír ő mint hívó-verset, húszat én, szintén mint hívó verset. S aztán a választ mellé. A hívó-vers van elöl, illetve a bal oldalon, a válaszvers pedig jobb oldalon, mert tükrösen van tördelve a könyv, hogyha is­merik. Hát persze nem lett, a negyven nem jött ki, ki is hullott egynéhány, meg aztán ember tervez, isten végez. Aztán az lett, hogy kb. fele arányban van. Az egyiknél ő adta az alaphangot, és én válaszoltam, a másiknál fordítva. No persze, könnyebb dolga volt annak, aki a hívó-verset írta. Ez olyanszerű * A Pionír említett évfolyamaiban nem találtuk meg Szilágyi Domokos versét (Szerk.) 67

Next