Kántor Lajos: Vallani és vállalni. Egy irodalmi vita és környéke, 1929-1930 (Bukarest, 1984)

Érdemes felidézni irodal­munk immár több mint félévszázados közelmúltjá­nak egy olyan szakaszát, amelyben a „gyávaság“ kér­dése a viták kereszttüzébe került, s — a pillanat pub­licisztikája mellett és után — az akkoriban fogant szépirodalmi művekre is erőteljes hatást gyakorolt. Az 1919 októberében Val­lani és vállalni cím alatt az Erdélyi Helikonban elindí­tott ankét a történeti re­gényről és a korabeli ro­mániai magyar író hivatá­sáról széleskörű és heves visszhangot váltott ki, s alkalmat adott a külön­böző világnézetű, esztéti­kai felfogású íróknak és publicistáknak az állásfog­lalásra időszerű irodalom­politikai és társadalmi, művészeti-esztétikai kérdé­sekben. A vallomás és vál­lalás bátorsága, a gyávaság elmarasztalása oly feltűnő­nek bizonyult, hogy mesz­­sze túlélte a folyóirat- és újságkereteket, sőt túlmu­tatott a korabeli irodal­mon: a nagyon is konkrét kérdésfeltevés jelképes je­lentést nyert, és mint a legjobb romániai magyar írók, a népnek elkötelezett értelmiségiek magatartása vonult be művelődéstörté­netünkbe, történelmünkbe.

Next