Kántor Lajos: Vallani és vállalni. Egy irodalmi vita és környéke, 1929-1930 (Bukarest, 1984)
Érdemes felidézni irodalmunk immár több mint félévszázados közelmúltjának egy olyan szakaszát, amelyben a „gyávaság“ kérdése a viták kereszttüzébe került, s — a pillanat publicisztikája mellett és után — az akkoriban fogant szépirodalmi művekre is erőteljes hatást gyakorolt. Az 1919 októberében Vallani és vállalni cím alatt az Erdélyi Helikonban elindított ankét a történeti regényről és a korabeli romániai magyar író hivatásáról széleskörű és heves visszhangot váltott ki, s alkalmat adott a különböző világnézetű, esztétikai felfogású íróknak és publicistáknak az állásfoglalásra időszerű irodalompolitikai és társadalmi, művészeti-esztétikai kérdésekben. A vallomás és vállalás bátorsága, a gyávaság elmarasztalása oly feltűnőnek bizonyult, hogy meszsze túlélte a folyóirat- és újságkereteket, sőt túlmutatott a korabeli irodalmon: a nagyon is konkrét kérdésfeltevés jelképes jelentést nyert, és mint a legjobb romániai magyar írók, a népnek elkötelezett értelmiségiek magatartása vonult be művelődéstörténetünkbe, történelmünkbe.