Koppándi Sándor (szerk.): A romániai magyar nemzetiség (Bukarest, 1981)

Fazekas János: A román nép és az együttlakó nemzetiségek egysége és testvérisége - a mai Románia haladásának hajtóereje

Ialomiţa menti csatában ragyogó győzelmet aratott a törökök felett, akik török kormánnyá akarták változtatni Havasalföldet. 1443—1444-ben ő állott a magyar király serege élén a balkáni hosszú hadjáratban, amelyet Havasalföld népe és a Dunától délre levő törökellenes erők is támogattak. Ismeretes továbbá, .hogy 1444. november 10-én a véres várnai csatában Ulászló magyar király és Vlad Dracul havasalföldi uralkodó hadai együtt küzdöttek. 1445-ben Hunyadi János serege és Vlad Dracul serege közös hadműveleteket folytatott a Duna vonalán, s visszafoglalta a törököktől Giurgiu várát. Arról is tudunk, hogy Hunyadi János 1447 és 1449 között szorgalmazta a ha­vasalföldi és a moldvai törökellenes erőkkel való szövetség erősítését, 1448-as balkáni hadjárata idején pedig II. Vladis­lav havasalföldi uralkodó erős csapatokat küldött támogatá­sára. 1450 első felében Hunyadi János újabb erőfeszítéseket és kísérleteket tett a közös törökellenes front erősítésére. Ma­gyarország és Moldva ekkor két szövetségi szerződést kötött. E két dokumentum szerint „Hunyadi János, Magyarország egész királyságának kormányzója“ és „Bogdan vajda, Moldva uralkodója“ esküvel megfogadják egymásnak, hogy együtt harcolnak a közös külső ellenség ellen. Európa történelme nagyszerű fegyvertényként tartja számon Hunyadi 1456. jú­liusi nándorfehérvári győzelmét. A kereszténység történetében a törökök felett aratott egyik legnagyobb győzelem emlékének megörökítésére a pápa elrendelte, hogy a világ minden kato­likus templomában déli tizenkét órakor konduljanak meg a harangok — mint tudjuk, a szokás mindmáig fennmaradt. A nándorfehérvári csata után Hunyadi a pestis áldozata lett. Mivel katolikus vallású volt, a gyulafehérvári római katolikus szé­kesegyházban temették el. Jan Dlugosz lengyel krónikás azt írta, hogy Hunyadi János „halálával nagy veszteség érte nem­csak Magyarországot, hanem az egész keresztény világot is“. 1443 őszén maga II. Murád szultán, Hunyadi János „minden­ható“ ellenfele is kénytelen volt elismerni, hogy „a magyarok és románok egyesülve nagy erőt jelentenek“. A törökellenes katonai együttműködés a XV. század má­sodik felében is folytatódott, amikor Moldvában Ştefan cel Mare, Magyarországon pedig Mátyás király uralkodott. Noha nem tekinthetünk el attól, hogy Mátyás méltatlanul járt el Vlad Ţepeşsel, sőt eleinte Ştefan cel Maréval szemben is, hang­súlyoznunk kell, hogy mihelyt kirobbant az összeütközés a 151

Next