Kosztolányi Dezső: Aranyfonál. Válogatott novellák (Bukarest, 1985)
Ágoston Vilmos: Idegen kor (Utószó)
borból-vízböl mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, (Akarsz-e játszani) bizony, milyen jó, hogy kinevették. Megmosolyogták, de nem járt úgy, mint barátja, Thomas Mann, aki ha nem menekül el — elégetik, vagy elpusztítják, mint Radnótit, Szerb Antalt, Sárközit, Salamon Ernőt.,. Hogy miért félt a fasiszta diktatúra Thomas Manntól? Mert a kisajátítás nem tűri a függetlenséget, legyen az eszmei vagy művészeti egyaránt. Thomas Mann „nevét“ betiltották, Írásait elégették. „Mi a véleménye a német könyvmáglyákról? — kérdezte Benczel Béla újságíró Kosztolányi Dezsőtől. — Megdöbbentőnek tartom — válaszolja az író — ezt a barbárságot, amelyre még nem volt példa. Ezekért a kilengésekért az egész kort, amelyben élünk, rám nézve »idegen kor«-nak tekintem. Hallottam a rádióban az elégetett könyvek, a megperzselt és az elpusztított betűk borzasztó zenéjét, amelybe beleborzadtam. Különösen a Svájcba menekült Thomas Mannt sajnálom, akivel 10 év óta a legintimebb barátságban és levelezésben vagyok.“4 Érdekes, hogy ezt a kor „kilengései"-nek tartotta és nem sajátosságának, de azt már határozottan tudta, hogy ez számára idegen. Érdekes, hogy Thomas Mann barátsága és József Attila szeretete lesz később az az érv, mentegetni fogják az ismét beskatulyázhatatlan Kosztolányit, amikor a „nagy történelmi feladat vonzásában, kis szilánkká („ne szisszenj minden kis szilánkhoz" — József Attila: Favágó) zsugorodtak össze az egyéni személyes sebek, sérelmek"5. És a „kis szilánk", a nagy író, a naivan eltévedt Kosztolányi műve ezt is túlélte, erkölcsi bátorsága továbbra is figyelmeztetés azoknak, akik éppen úgy tudják, mint Bóka László, hogy Kosztolányi „kötetei után nem ritkán nyúl a kéz, meghitt olvasó órák csendjében".6 Erkölcsi bátorságot írtam, hisz épp ez az, amit egyesek napjainkig elvitatnak tőle. Annak idején7 hozzáértően és meggyőzően 'bebizonyította Bóka László, hogy Heller Ágnes nemcsak 4 Brassói Lapok, 1934. 82. Bustya Endre: Adatok Kosztolányi Marosvásárhelyt előadó útjához. ItK 1967. 4. 478. 5 Király István: Individuáletika — társadalometika. Valóság, 1984. 8. 17—32. 6 Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok. Bp. 1962. 397. 7 Bóka László: Lm. 405. 364