Kosztolányi Dezső: Aranyfonál. Válogatott novellák (Bukarest, 1985)
Ágoston Vilmos: Idegen kor (Utószó)
téved, hanem dogmatikusan téved, amikor „jellemgyengeséggel"8 magyarázta Kosztolányi függetlenségét, de úgy látszik, az érveket újra és újra el kell mondani, hiszen a vita továbbra is a mentegetés és a vádaskodás hangján gyűrűzik tovább, és mily kevés szó esik művészetéről. Király István, a régi Kosztolányi-értelmezésekre visszatekintve Szabó Árpádnak 1946-ban irt Kosztolányi-ellenes írásáról8 a következőket írja: „ ... minden tévedés, botlás ellenére helyes volt szerintem -— a jelenből visszanézve is — nem a Kosztolányival kapcsolatos állásfoglalás, de az egykori döntés: az elkötelezettség, az individuáletikával szemben a társadalometika jegyében való életvállalás".10 Ungvári Tamás jogosan figyelmezteti Király Istvánt, hogy a „dogmatizmusnak, szektásságnak teltétele és nem ellentéte volt az a morál", amelynek nevében Szabó Árpád bírálta Kosztolányit. Arra a kérdésre is Ungvári válaszol megnyugtatóan, amely az egykori Babits-verssor után vált jelszóvá, hogy tudniillik „vétkesek közt cinkos aki néma". Ungvári szerint: „Elmaradt cselekedetekért a felelősségre vonás el nem követett bűnöket idéz".11 De hagyjuk a vitát, és folytassuk a „szeretet" körülírását. József Attila két, sokat idézett versében12 is megemlékezik Kosztolányiról, valamint összes müveinek Cikkek, tanulmányok, vázlatok kötetében13 több mint 20 helyen említi. Ezenkívül Kosztolányi Összegyűjtött költeményeiről A Toll című lapban írt kritikát, 1935-ben.14 Nagyon tanulságos ez a József Attila tanulmány, több szempontból is. Képzeljük el, hogy megdöbbent az örökké éhező, nyomorgó költő, amikor ilyen Kosztolányi verset olvasott: Csodálatosan érett, mint a kajszinbarack s mosolya úgy csorog le dúsan, mint cukrozott gyümölcsre sürü tejszín. (Kosztolányi: Asszonyarckép) 8 Heller Ágnes: Az erkölcsi normák íelbomlása. Bp. 1957. 180. 20. 9 Szabó Árpád: Polgári költészet — népi költészet. Valóság, 1946. 11. 765. 10 Király István: Válaszok és választások. Élet és Irodalom, 1984. szept. 21. 11 Ungvári Tamás: Tudni azt, amit nem tudni jobb. Élet és Irodalom, 1984. szept. 14. 12 József Attila: Thomas Mann üdvözlése és a Kosztolányi című versek. 13 József Attila Összes müvei. Bp. 1958. III. kötet. 14 I.m. 167—170. 365