Kosztolányi Dezső: Aranyfonál. Válogatott novellák (Bukarest, 1985)
Ágoston Vilmos: Idegen kor (Utószó)
Két külön világ. Van-e, aki nem tudja felfogni a két élményszint fényévnyi távolságát? József Attila mégsem utasította el az éhezők nevében ezt a költészetet, sőt a következő szürreális látomást is értékelte, méltányolta a valóságon átlibbenő esztétikumot: Külvárosi kapuban kisgyerek száraz kenyeret majszol, ám — igézet — az édes, ikrás napíény rápereg s ö nyalni kezdi ezt az égi mézet. (Kosztolányi: Mézes kenyér) József Attila három Kosztolányi-verset idéz ebben a cikkében, és mindhárom az ételről szól! A harmadikat, az Őszi reggelit „kis remek"-nek tartja, és mohón hozzálát, elemzi. Tisztelettel, szeretettel közelíti meg a műalkotást, mint az a kritikus, aki érzi, hogy remeket tart kezében, de értelmével is fel szeretné fogni, magyarázni. és ekkor a kor determinálta érlelem gyanakodni kezd, hogy mindez a pompa, ez a „részvétlen derű" felbonthatatlan, ha a jelzőktől leválasztjuk az ételt, már nem is érdemes megenni, tgy pedig ehetetlen. „Jobb volna élni — írja József Attila —, jobb volna enni a gyümölcsöt, de nem lehet. Nem a szőlő nehéz tehát és nem a körte hatalmas, hanem a vágy, a teljesítetlen vágy.“ Ezt tudhatta volna előre! — csodálkozunk el, viszont mosolyunk nem becsüli le József Attila szempontjait, aki elámul e pompán, de az értelmen átszűrve azt is be szeretné bizonyítani, hogy Jó is, amit a kezében tart, nemcsak Szép. Ez, sajnos nem sikerül. Ezért a műalkotáson kívüli Kosztolányi-vallomásokból szeretné levezetni a költő ellentmondásos harmóniáját, ki szeretné békiteni a homo aestheticust, a homo oeconomicusszal. Majd ezzel a reménnyel zárja cikkét: „Talán Kosztolányit is elvezérli latin világossági! értelme a társadalmi elvben fölfogott igazságig, mely a gyermeklelkű költőt férfivá avatja napjainkban." Amint tudjuk, ez nem következett be. József Attila tanulmányának megjelenése után alig másfél évvel a Kosztolányi-életmű végérvényesen lezárult, és a kérdés nyitva maradt örökre. De nemcsak a kérdés számit, hanem a kérdésre adott magyarázat: oly korban élt a költő, amikor a Szép és az Igaz annyira eltávolodott egymástól, hogy Kosztolányinak választania kellett. Ö a Szépet választotta. Homo oestheticus sum — vallotta: .......írómüvész számára természetesen mindenkor elsőrendű szempont, hogy szépet alkosson. Vezetője tehát 366