Kováts József: Emberek útra kelnek. Regény. Elbeszélések (Bukarest, 1970)

Kicsi Antal: Egy csaknem elfelejtett író

szólva pedig külön kiemeli, hogy a költemény a „világ­­gazdasági pangás idején, a társadalmi lehangoltság tető­fokán jelszóvá" válik. A kortársak emlékezetében fáradt vagy cinikus mo­sollyal megjelenő fiatalember ekkor már határozottan szemben áll a fasiszta demagógiával. Pécsen maradt barátjának küldött levelében írja: „Remélem, Pécsen Hitler-ellenes hangulat van. Ha nincs, ez szomorú. .. Szeretnék ott lenni én is, hogy egy-két szót szóljak."16 Humanizmusától idegen minden nemzeti gyűlölködés. De nemcsak propagálja a román nép és az együttélő nemzetiségek közti megértést, hanem személyesen is kö­zeledni igyekszik a Kolozsváron élő román művészek­hez. így lesz barátja többek közt Octavian $ireagunak, az ugyancsak akkor induló fiatal költőnek. S amikor 1935 januárjában megjelenik az Octavian $ireagu szerkesz­tette Noua Liiica Aideleaná cimű antológia (amelynek huszonöt költője között Mihai Beniuc is feltűnik), Kováts József szép ismertetőt ír róla a Pásztortűzben.17 Őszinte örömmel üdvözli Kibédi Sándor első, teljesnek hitt Emi­­nescu-fordításkötetét. A román és magyar kultúra szép ölelkezése láttán még a fordítások gyöngeségeit is meg­bocsátja, s lelkes szavakkal méltatja a román nép párját ritkító költőjének nagyságát. „Eminescu a román nyelv legnagyobb művésze — írja cikkében —, aki Byron és Puskin magaslatán mozog. Ugyanazt jelenti a románság­nak, mint nekünk Arany János, a franciáknak Corneille, az angoloknak Shakespeare, az olaszoknak Dante. Olyan mélyről indultak el a gondolatai, hogy a szavak arannyá váltak, amikor kimondta őket. Ö tanított meg arra, hogy a román nyelv szép, és érdemes megtanulni románul.“18 Világnézetének fokozatos balra tolódásával egyidő­­ben kapcsolatot keres és talál a Korunkkal. A harmin­cas évek közepén már egyre gyakrabban jelennek meg 16 Kováts József levele Kolozsvári Grandpierre Emilhez. Ko­lozsvár, 1933. X. 4. 17 Kováts József: Legújabb erdélyi román líra. Pásztortűz, 1935. 8. sz. 184—185. 18 Kováts József: A magyar Eminescu. Ellenzék, 1934, decem­ber 2. 16

Next