Kurkó Gyárfás: Nehéz kenyér. Regény - Romániai magyar írók (Bukarest, 1970)
Székely regény az időben és a tájban
a többi... Vajon ebben a visszautasításban — az esztétika autonómiájára hivatkozva — nincs-e szerepe, túl a dogmatizmustól való irtózáson, épp e tünetnek is, amire itt rámutatunk: a szavak múlásának, amelyek már elvesztették társadalmi funkcionalitásukat, és tartalmuk kiszorult az empirikus társadalmi létből? Mit, milyen életélményt asszociálhat a mai húsz-harminc éves ember ehhez a fogalomhoz, szóhoz: osztályharc? . . . Ám az osztálylétet kifejező autodidakta író mellett létezett másfajta, vele rokon művész is, a népi szinten megmaradt festő, faragó, akit legföljebb ha falujárók, folkloristák szimatoltak meg, mint „őstehetséget", valami autodidaktafélét. Ezek a népi festők, szobrászok maradtak fenn mindmáig. Művészi termékeik vagy évtizede kaptak nemzetközileg gyorsan elterjedt nevet, ámbár az elnevezés jóval korábbi keletű: naiv művészet. S ha épp ezt, a naiv művészet jegyeit vonatkoztatjuk az irodalom síkján Kurkó könyvére, egyelőre külföldi példákat kell igénybe vennünk, hogy analógiát teremtsünk. Nem azért, mert nincs magyar naiv művészet, hanem azért, mert ami van, afelé csak mostanában fordul a figyelem, a fogalom még nem honos, a jelenség még nem tűnt fel a műveltségi köztutíatban. A festészetben a naiv művész munkáját — „modorán" túl — az ábrázolt közvetlen életanyagnak a mindenkor leltárszerű számbavétele jellemzi; a festő „gazdája" az általa művészileg bemutatott világnak, környezetnek is. Kurkó regényét is szembeötlően jellemzi „leltározó módszere" — mennyire rokon lilyképpen József Attilával, persze a maga determinációi között s a maga fokán —, ami őt a szépirodalom síkján állítja közvetlenül a naiv festőművészek melllé. Azok mellé, akik Észak-Horvátország és a szerb Bánság falusi képíróiként — román, borvát, szlovák, miagyar parasztok — az utóbbi évtizedben úgy kerültek nemcsak Belgrád és Zágráb, de Párizs, London és New York műkereskedelmi forgalmának, képtári-múzeumi szentesítésének és esztétikai érdeklődésének a középpontjába, mint Picassóék indulásakor az oly rafináltnak tűnő és ugyancsak priméren őszinte afrikai művészet. Csak aki valaha is látott valahol a világban mondjuk Generalics- vagy kollektív naiv mű28