Kurkó Gyárfás: Nehéz kenyér. Regény - Romániai magyar írók (Bukarest, 1970)
Székely regény az időben és a tájban
habarcsként maradnak fenn a história és a hozzá magasodott vagy hozzá fel nem érő irodalom építményében. Forradalmi álláspontot hordozó regényről van tehát szó. írója harminchét éves korában — és fontos megjegyeznünk: hét esztendővel a Gaál Gábor-féle Korunk szintén erőszakos megszüntetése után — e nagyon is különös szépprózai ellobbanásában, e korábbi, de legjobb értelemben vett dokumentumregényünkben, késve ugyan, ám onnan érkezik, arról a szellemi és erkölcsi, érzületi és indulati forrásvidékről, ahol, mint mondottuk, Gaál Gábor oly nevezetes eredménnyel kertészkedett. És amelyen az, amit ma is korszerűen „népinek" nevezhetünk és örökségül vállalunk —. habár az a „népi" lite ratura akkoriságában végleg a múlté, ismételhetetlen —, a magyar irodalom nagy fejezetévé lombosodott. Hogy pontos legyek: az egyik, de nem az egyedüli, kizárólagos fejezetévé, mégis tág átmérőjű sugárzással, de nem kevésbé rajta kívüli sugárzások érintésétől és befogadásától növekedve. Kurkóval nem csupán „népi", forradalmi író szólalt meg ismét s a legváratlanabbul, hanem a Korunk prózairodalmának talán egyetlen szerves folytatása is abban a még dúlt időben, 1947-ben. Néhány hónap alatt megírt és 1949-ben megjelent könyve, az író életregénye — a meg nem írt és már soha meg nem írható folytatás csak képzelettel betölthető űr marad — tanúság állításunkra, hogy olyan pálya eredménye, melyen a szellemi felkészültséget, a lélek iskoláját nem csupán a mozgalmi múlt anekdotikus váza rajzolja ki, de elsőbben a tudati tartalom érzékenyen individuális alakulása. Ezt a tudatot a vasas mesterségére mindig oly büszke autodidaktában, műveltségeként épp a Korunk szellemisége építette fel: egy népi-forradalmi gyakorlatban kristályosult hazai feladat és felelősségtudat, a nemzetiségi hűség, az ettől elválaszthatatlan néptestvériségi humanizmus erkölcse, ez erkölcs áldozathozó ereje. A „vasas" és politizáló Kurkó rendszeresen és alaposan olvasott, különösen 1944 után. A regény megírásáig felgyűlt műveltségi anyagban építő elem lehetett József Attila és Illyés Gyula is, Niagy István és Veres Péter, Petőfi és Ady, Eötvös József, Móricz Zsigmond és Szi6