Láng Gusztáv: Dsida Jenő költészete - Kriterion Közelképek (Bukarest, 2001)
Az avantgárd vonzáskörében
arcát« és »gémberedett nagy kezét«, s íratja meg vele szociális forradalmiságtól feszülő, formájában maian dinamikus »Bútorok« című nagyobb versét.”104 1929 és 1933 között, a világméretű gazdasági válság éveiben nem is kell túlságosan éles szem mindennek meglátásához. Tipikus jelensége ennek a korszaknak a humanista költészet egészének a radikalizálódása; a tömegnyomor, az osztálykonfliktusok dinamit-robbanású megnyilatkozásai, a társadalom erőszakszerveinek sokszor brutális fellépései az elnyomottak, a szegények ellen még azokban a költőkben is tudatosítják a „világrend” igazságtalan voltát, akik mint Dsida is - következetesen elhatárolják magukat a társadalmi forradalom erőszakos elveitől. így áll elő az a paradox helyzet, hogy egy költő, aki a közvetlen és időszerű politizálást költőhöz és költészethez méltatlan feladatnak tartotta, olyan verseket is ír a nagy történelmi vonaglások éveiben, melyeknek tartalma jórészt egybeesik a politizáló, az „erőszakos” forradalom mellett hitet tevő baloldal irodalmi megnyilatkozásaival. A „tiszta művészetért” hadakozó Dsidáról alkotott vélekedéseket, úgy érzem, módosíthatják a költőnek az itt tárgyalt időszakban írott kritikai cikkei, irodalmi nyilatkozatai is. Dsida baloldali bírálói a költő József Attiláról írt egykorú kritikáját úgy szokták tekinteni, mint a proletárköltő elveinek az „esztétikai mezbe” öltöztetett elutasítását. Dsida ugyanis „költőietlennek” mondja a marxista terminológia szerepeltetését József Attila verseiben, majd így folytatja: „Hideg fejjel megtanult program és ideológia ez József Attilánál ... 102