Láng Gusztáv: Dsida Jenő költészete - Kriterion Közelképek (Bukarest, 2001)

Az avantgárd vonzáskörében

Magdolna József és a többiek meghitten társalognak valahol egy laposfedelü ház tetején: semmi se történt És vértajtékos testemet a keresztfán felejtik. A kézirat datálása szerint 1927-ben írott költemény közöletlen maradt, nem került be a Leselkedő ma­gányba sem; csak találgathatjuk, hogy Dsida nem érezte érettnek a költeményt, vagy a Krisztus-mítosz túlságosan merész átírása miatt beszélték le (barátok?, lektorok?) a közzétételről. Hogy nem ok nélkül, azt jól szemlélteti a sajtóper, melyet József Attila ellen Lázadó Krisztus című költeménye miatt indítottak; ennek befejező két szakasza közeli rokonságot is mutat a Dsida-verssel. Mindkét költemény végkicsen­gése az, hogy a krisztusi tett, a megváltás hiábavaló volt, a világ megváltatlan maradt. A kivégzés nyers­­naturalisztikus képei - az „akasztott ember szederjes, szürke nyelve” a József Attila-versben, az „üveges szem”, a „vértajtékos test” Dsidáéban - kiiktatják az istenit a Krisztus-képből, s az emberi tehetetlenséget, kiszolgáltatottságot hangsúlyozzák. A Dsida-versben ehhez járul a közöny: az ismételt „semmi se történt” a megfeszítésnek az evangéliumi történetből ismert következményeit érvényteleníti, amennyiben az ég nem dördül, a föld nem reng, s a kozmosz közönyéhez társul az emberek, a közvetlen környezet közönye: a „semmi se történt” a hozzátartozók és a tanítványok magatartásában is kifejeződik, s elmarad a levétel a 75

Next