László Ferenc (szerk.): Bartók-dolgozatok (Bukarest, 1974)
Demény János: "Medvetánc. A nem-zenéből értjük a zenét." Megjegyzések József Attila tanulmánytervezetének pontjaihoz
78 Demény János csökönyösségükben nem akarják megváltoztatni a világról alkotott képüket, s éppen ezért hallás-igényük sem változik, és vágyakozás sem ébred bennük az „új“ iránt. 7. Petőfi verse: tied vagyok, tied hazám József Attila még 1931 februárjában a szociáldemokrata párt Jaurésmunkaközösségében egy tanulmányt olvasott fel Irodalom és szocializmus címmel, ebben szerepel esztétikai példaképpen három strófa Petőfi Honfidalíból. Hogyan kapcsolódott ez később a Bartókról szóló tanulmány tervezetéhez? A Petőfi-verssel József Attila a műalkotással szemben azt a követelményt példázza, hogy „társadalmi ellentétekből alkotódjék". Ez a két sor: Szentegyház keblem belseje, Oltára képed — a polgári renddel kialakult hazaszeretet érzékeltetésére használ fel a feudális keresztény társadalomban kialakult magasztos fogalmakat. És József Attila úgy látja, ma a polgári renddel kialakult hazaszeretet fogalma is elavult, illetve bonyolultabbá vált, lényegében átalakult, mert ismerjük már az elnyomott osztályok és az uralkodó osztályok összefüggéseit, osztályviszonylatokban is gondolkodunk. Petőfi versét, mint a maga korában új szemléletet, művészi állandóként szeretjük, viszont ezért vetünk el minden Petőfi-vers-utánzatot, mint értelmét vesztett, körülményeiből kiforgatott álműalkotást. Döntő tényező a vers megszületésének pillanata. Petőfi honszerelme ezzel a pillanattal egybeforrt. Ez a honszerelem a feudális keresztény társadalomban még nincs, értelmetlen; a szocializmus világában már nincs, új pillanattal egybe nem forrasztható. Mert József Attila szerint ma a proletár társadalom mivoltának mozzanata nélkül többé mű nem alkotható. A meg nem kerülhető probléma, hogy Bartók zenéjére mindezt hogyan lehet vonatkoztatni. Az Elmúlt időkből háromszólamú férfikarra írt paraszt-kantáta a parasztélet keservét és dacosan poentírozott „szépségét" énekli. Félre nem érthetően az úri kizsákmányolás jelenvalóságát hirdeti 1935-ben. Ezért valóságos mű, amely fenn is marad, mert szocialista szemlélettel írt kompozíció, az elnyomott osztályok és uralkodó osztályok összefüggéseinek tudata zengi át. Ez a hangvétel tehát tetten is érhető Bartók művészetében. És nem egyszeri tünemény, hanem Bartók egész életművén végigvonul. Bartók vokális népi hangja kollektív erővel tör fel a négyszólamú férfikarra írt Négy régi magyar népdalban. Bemutatása 1911-ben nem véletlenül Szegeden és Orosházán történt, a Viharsarok exponált közelségében, ahol ez a kórussorozat a nép sorsának mély áramlásait oly természetes érzékenységgel fejezhette ki. A Cantata profana ősvilági zenéje is modern mondanivaló szolgálatában áll. Ami akkor, a harmincas évek elején, a legégetőbb európai problémává vált. A szabadság után való fájdalmas, artikulált kiáltás feszíti ezt a zenét és hangolja kora tolmácsává.