László Ferenc (szerk.): Bartók-dolgozatok (Bukarest, 1974)
Demény János: "Medvetánc. A nem-zenéből értjük a zenét." Megjegyzések József Attila tanulmánytervezetének pontjaihoz
Megjegyzések József Attila tanulmánytervezetéhez 79 Ez a hangvétel nem egyszeri tünemény. Visszatekintve Bartók életútjának kezdetére, a Medvetánc is e szabadságvágy korai kifejezése. Kiváltképpen akkor, ha ezt a darabot a Cantata profana prizmáján át fedezzük fel! Olyan elesettség szólal meg itt a medve „esetlensége“ ürügyén, amilyenre nincs még egy példa a zene irodalmában. És így nyomban érthetővé válik, hogy József Attila miért helyezte egyik legjelentősebb versgyűjteményét, 1922 és 1934 közt írt válogatott költeményeinek egész anyagát a Medvetánc — valójában Bartók e darabjára írt verse — oltalma alá. így érthető, hogy miért adta a Medvetánc címet soha el nem készült tanulmányának is. 8. Lényegében minden hasonlat dissz. [disszonancia}, mert csak különböző dolgok hasonlítanak és csak hasonló dolgok különböznek Újból visszatér a disszonancia-probléma, immár ötödször, de most már nem zenéről van szó. Hérakleitosz szerint: „Háború mindenek atyja és mindenek királya.“ „Disszonancia mindenek atyja és mindenek királya“ — mondhatnánk. „És egyeseket istenekké tett meg, másokat emberekké, egyeseket rabszolgákká tett, másokat szabadokká. Dikének nevét sem tudnák, ha mindez nem volna.“ (Diké: a görögök szemében az erkölcsi világrend urának, Zeusznak, Themisztől — Justitia istenasszonytól — született gyermeke volt.) Tanulmányának második felében József Attila a bölcselet világában próbálja értelmezni a zene Bartókban felismert középponti problémáját, a diszszonanciát. 9- A szellem általában csakis probléma formájában van adva: a szellem a tudat, a lét probléma-formában való jelentkezése Ez is a vissza-visszatérő téma. Hiszen a következő pont ezt kifejezetten mondja. 10. A disz. [disszonancia} tulajdonképpen probléma. Probléma nélkül annak megoldása nincs, tehát konsz. [konszonancia} sincs A tanulmány filozofikus magaslatára, kilátójára jutottunk fel. íme, a disszonancia mint az értelmes szellemi állapot feltétele! Ami a zenében disszonancia, a bölcseletben problémafelvetés. A szellem a legkorszerűbb problémák megragadásában (a legélesebb diszszonanciák vállalásában), az azokkal való heroikus viaskodásban és legyűrésükben (harmóniává oldásukban) jelentkezik. A disszonancia-problémák felvetése ezzel véget is ért. A tanulmánytervezet hátralévő része csupa konszonancia, harmónia. A következő pontban Johann Sebastian Bach nevét olvassuk.