László Ferenc (szerk.): Bartók-dolgozatok (Bukarest, 1974)
Demény János: "Medvetánc. A nem-zenéből értjük a zenét." Megjegyzések József Attila tanulmánytervezetének pontjaihoz
80 Demény János Ezenkívül ehhez a ponthoz húzta volna be József Attila az egész tanulmánytervezet alcímeként álló hérakleitoszi tömörségű mondatot is (a nemzenéből megértett zenét). 11. Egyes zenészek Bachból próbálják megértetni Bartókot. Ez lehetetlenség. Bach olyan, mint a szokás. Ha valaki szokásból tesz valamit, a szokásnak az értelmét csak úgy foghatja föl, ha egy eredeti helyzetet fog föl (probléma) és old meg. Tehát Bartókból érthető meg Bach és nem fordítva Az egyetlen zeneszerző neve Baché, amely Bartóké mellett e tanulmánytervben szerepel. Az eredeti helyzet (Bartók disszonanciavilága: a XX. századbeli lét probléma-formában való jelentkezése) a jövőbe mutat, de ugyanakkor kulcsa valamennyi korábbi helyzetnek; olyan valóban alapvető helyzetnek is, aminőt Bach zenei világa képvisel. „Bartókból érthető meg Bach“ — ahogy Cézanne-ból Giotto. Fülep Lajos szerint ugyanis: „Cézanne olyan új Giotto, aki már ismeri és felszívta magába Raffaelt és Michelangelót, Tiziant és Rubenst, Rembrandtot és Delacroix-t.“ Ezt a festészet történetére vonatkozó megállapítást könnyen átfordíthatjuk a zene történetének nyelvére: Bartók olyan új Bach, aki már ismeri és felszívta magába Beethovent, Liszt Ferencet, Richard Strausst, Debussyt, Muszorgszkijt, Schönberget és Stravinskyt. Bach itt egy giottói alapállás szimbóluma. Visszamehetnénk ugyanígy a párizsi Beata Maria Virgo-templom (a későbbi Notre-Dame) két mesterének, Leoninus és Perotinus gótikus művészetének fundamentumáig is. „Bartókból érthető meg Bach“; ez Bartók zongorajátékából is kitűnt. Bartók, az előadóművész, a késői korokban rárakódott romantikus előadói frazeológiák teljes lebontásával zongorázta Bachot, a nagy muzsikus-előd zenéjének valóban a magváig bántott. És magában Bartók zenei életművében is van ilyen — az életmű második felében kibontakozó — Bachra visszanyúló egyszerűsödés. A József Attila adta magyarázat új megvilágításában mutatja a „zeneértők“ unos-untiglan hangoztatott panaszát: „Bachot, Mozartot, Beethovent megértem, de Bartókot nem“, vagy „Debussyt még értem, de Bartókot már nem“ stb. Bartók ugyanis zenetörténelmi kulcshelyzetet foglal el. Nagy leleplező. A „zeneértők“ e/leplezett zene-nem-értését (hiszen csak a konvenciókat vélik érteni!) leplezi le azzal a puszta ténnyel, hogy: van. Éppen most él a zenéje, virágzik és — ami a legfontosabb —: hangzik. Disszonanciáiba a „zeneértők“ minduntalan beleütköznek és ... önvallomásra kényszerülnek, káromkodnak, bosszankodnak, menekülnek — ki-ki a vérmérséklete szerint. Mi a megoldás? „A nem-zenéből értjük a zenét“ — mondja József Attila. A nem-zene: a világról alkotott kép. Bölcseleti probléma. Ha valakiben meg tudjuk változtatni a világról alkotott képet, megváltozik a hallás igénye is, és vágyakozás ébred benne az új iránt.