László Ferenc (szerk.): Bartók dolgozatok 1981 (Bukarest, 1982)
(Esztétika)
268 Angi István álláspontját is túlhaladta a dzsentri és dzsentroid kultúrával való szakításban. Bartók ezzel a kultúrával olyan radikálisan szakított, hogy ennek Magyarországon nincs is analógiája.“59 * 3) A 3. és 3/a strófák eszmei és hangulati utalásai Illyés Gyula Bartókját is megidézik; különösen erősek a motívum-összecsengések a következő sorokban : Szilágyi Domokos Illyés Gyula gyémánt bolygók keringenek a hideg-rideg óriás terembe, melynek csillárjai a csillagok csiribirivalcer a búcsúzol ne Kuplé-dal zengje; hazák vesztek el — ki meri siratni verkli-futamoikkal ?64 Persze túl ezeken a motívumrokonságokon, a két vers gigantikus építkezésében is, mély gondolatiságában is rokon, ami föltétlenül sejteti az Illyésélmény termékeny hatását Szilágyi Domokos versére. 4) A 7. strófa első szakaszában megjelenő kép — „amerikaiak közt egy európai“ — világos utalás József Attila Thomas Mann üdvözlésére. A Mann—Bartók párhuzamban jelentősen felerősödik a bartóki humánum érzékeltetése. Ezt látszik igazolni Vargha Kálmán elemzése is József Attila verséről. Mintha Bartók alakját látnók benne: „Az emberiségért érzett felelősség riadalma, az ember létének és tisztességének féltése olyan erejű sorokat vált ki a költőből, mint amilyenek az első világháború idején Ady verseiből robbantak ki. Iszonyata új szókapcsolatokat és megsemmisítő erejű jelzőket teremt, ordas eszméket emleget, amelyek vadállatokként uszulnak rá a védtelen emberre. A következő sor pátosztalan egyszerűsége, konkrét aggodalma: — meddig lesz hely, hol fölolvashatol? — még jobban aláhúzza a felidézett ordas világ minden képtelenségét és mindenre képes moráltalanságát. De a jelen látványa e pillanatban még erőt is ad: Thomas Mann férfias nyugalma, aktív humanizmusának varázsa. Aki még azoknak is erőt sugároz, akik nem értik a nyelvét, de boldogan szemlélik jelenlétét, amelyet a költő olyan megragadóan hangsúlyoz azzal a kifejezéssel, hogy »fehérek közt egy európai«.“61 És vajon nem ugyancsak az otthont sóvárgó Bartók fájdalmára replika a költő szavait vágyó közönség is akkor, amikor az új hazában művei játszását elhanyagolják? „József Attila a Thomas Mann szavaira vágyó közönség hangulatát a pihenni vágyó gyermek lelkiállapotához hasonlítja, aki odavonja ágyához a felnőttet és mesét kér tőle, megnyugtató szót, hogy késleltesse az éjszaka rátörő sötétségét. A mesét várja ez a közönség, a kéziratban levő elbeszélést, de még inkább a találkozást: az elűzött író látását, aki elhagyta hazáját, mert puszta jelenlétével sem akart néma cinkosa lenni a 59 Uo. 653. ,;o Illyés Gyula: Teremteni. Bp 1973. 246. A „kuplé-dal zengje“ sor előző variánsa volt: „Zerkovitz zengje“. (Vö. Miért szép? Századunk magyar lírája verselemzésekben, összeállította Albert Zsuzsa és Vargha Kálmán, Bp 1968. 414.) A verssor gondolatanyaga akár Bartók Conzerío-programját Is idézhetné. (Intermezzo interrotto „c* motívuma; lásd előbb a 243. lapon.) 61 Miért szép? 340.