Lászlóffy Aladár: Dühöng a déli szél (Kolozsvár, 2017)
IV. Mátyás könyve
Mohamed szultán ügyes hírszerzője, egy szerb diák beépült a budai kancelláriára, s cirill betűs kémjelentéseket küldözgetett gazdájának. A király június első napjaiban közvetlen környezetével Bécsbe inait a hírre, hogy Mohamed szultán százezer emberrel támadásra lendült. Senki nem tartott be semmilyen gyülekezési terminust. Csak a három János: Hunyadi, Kapisztrán, Carvajal állta a sarat. Hunyadi lent termett sógoránál, aki most Nándorfehérvár kapitánya volt. Megtömték a várat megbízható párezer zsoldossal, akik már megtanultak verekedni a turbánosokkal. Carvajalt pedig, akire rájött a mártíromság utáni óhaj, visszaparancsolta oda, ahol még sürgetni lehet némi külhoni segítséget. Nehéz szívvel engedelmeskedett a jó Juan bíboros. De hiszen az egyház első századaiban maguk a római pápák is keresték a vértanúhalált! akadékoskodott. Mire Hunyadi csak annyit mondott, egészen kedélytelenül, hogy a papok sietnek meghalni, aztán hosszan élnek. A katonák mindössze győzni próbálnak, s eközben vagy megélnek, vagy meghalnak. Ölelkezve váltak el, mindörökre. Carvajal Budáról kezdte szétküldözgetni segélyért sikoltozó episztoláit. Ahogy a veszély nőtt, mégis visszasomfordált. Előbb Péterváradig. így aztán ő volt, aki észrevételezhette, hogy ha volt is aki hívására útnak eredt, későn érkezett, a nagy viadal már eldőlt addig. Amilyen nevezetes Nándorfehérvár, ugyanolyan nyomorúságos is. A vár és a zsidóváros a Száva-parti részen egy meglehetősen széles hegyháton épült. Valahol források vannak, mert állandóan csurog le a víz. A városnak ezt a részét felülről lefelé egész a folyamig valósággal elborítják a bástyák és a tornyok. Mindazonáltal nem különösképpen erős, csak a folyók teszik azzá. Nem oly magas, mint Buda, s nem sziklára épült. Egyébként is sivár hely. 196