Lászlóffy Aladár (szerk.): Az ő hangja. Versantológia (Bukarest, 1975)
József Attila
József Attila Most zsíros nyirkot kóstol üres ajkad — félrevezettél engem. Ettelek volna meg !... Te vacsorádat hoztad el — kértem én? Mért görbítetted mosásnak a hátad ? Hogy egyengesd egy láda fenekén? Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer! Boldoggá tenne most, mert visszavágnék: haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel s mindent elrontasz, te árnyék! Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő, ki csal és hiteget! Suttyomban elhagytad szerelmeidből Jajongva szült, eleven hitedet. Cigány vagy! Amit adtál hízelegve, mind visszaloptad az utolsó órán! A gyereknek kél káromkodni kedve — nem hallod, mama? Szólj rám! Világosodik lassacskán az elmém, a legenda oda. A gyermek, aki csügg anyja szerelmén, észreveszi, hogy milyen ostoba. Kit anya szült, az mind csalódik végül, vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni. 166