Lisztóczky László: Vonások Dsida Jenő portréjához. Tanulmányok és dokumentumok (Bukarest, 2005)

"Csonkán is rege-kincs a Tiéd"

ban és tudatosan vállal rokonságot Debrecen halhatatlan poétájával."13 Feltehetően e mű hatására kapcsolta össze a két költő emlékét egy névtelen szerző Királyhágón innen - Királyhá­gón túl című cikkében a Székely Nép 1943. augusztusi számá­ban. Mindenesetre az indoklás Vajthó László szavaira emlékez­tet: „Líránk két halhatatlanná vált halottjáról vázoljuk fel ezt a két apró vázlatot. Az egyik József Attila, a másik Dsida Jenő. Mindketten túl fiatalon hanyatlottak a sötét sírba. Tehetségük legszebb szirmait nem bonthatták ki éppen rövid életük miatt. Torzók, de töredékes mivoltukban is örök értékek."14 Az 1940-es években még nem volt köztudott, hogy Dsida Je­nő és József Attila között barátság szövődött, ismerték, szerették és támogatták egymást. Az Igaz Szó 1957. évi 12. száma közölte elő­ször József Attila egyetlen ismert Dsida Jenőhöz írt levelét, amely­hez a szerkesztő mindössze ennyit fűzött hozzá: „Arra vonatkozó­an, hogy további kapcsolatai Dsida Jenővel hogyan alakultak, nincs írásos adatunk."15 Barátságukról Bóka László tárt föl további adatokat 1966-ban. Kitért arra, hogy Dsida 1931-ben az Erdélyi He­likon hasábjain recenziót tett közzé József Attila Döntsd a tőkét, ne siránkozz című kötetéről. „Az utolsó évek magyar verstermésében alig emlékszem vissza könyvre, mely ennyire lekötött volna [...] Egy-egy versén igaz művészet csillog. De csillogása nem a drágaköve­ké, hanem a füvek reggeli harmatáé [...] Ebben a pillanatban úgy ér­zem és ki merem mondani, hogy József Attila Ady Endre költői út­jának első igazi és helyes folytatója. Nem szellemet és ideológiát kapott József Attila Adytól, hanem intelmet: visszafigyelni őseink nehéz kongású, bibliás, de mégis üde és vadvirágszagú beszédére" - olvashatjuk többek között a Bóka László által megemlített kriti­kában. E mondatok súlyát az sem csökkenti, hogy szerzője kifo­gást emel József Attila akkori lírájának agitatív tendenciája és fra­zeológiája ellen, mely „hideg fejjel megtanult programot" szajkóz, idegen a költészet feladatától, ebből fakad mesterkéltsége is. Bóka László hozzáfűzi, hogy amikor 1934-ben levelet váltott Dsidával, szembesítette őt egykori kritikájával, melyre a következő választ kapta: „Ma már nemcsak programjával, de költészetével is egyet­értek. Nincs nagyobb költészet ma az övénél. Gloria! Gloria! Gloria! Michael pápa egyet lép hátra, mögé, én lábához ülök, mint 125

Next