Lisztóczky László: Vonások Dsida Jenő portréjához. Tanulmányok és dokumentumok (Bukarest, 2005)
"Csonkán is rege-kincs a Tiéd"
ban és tudatosan vállal rokonságot Debrecen halhatatlan poétájával."13 Feltehetően e mű hatására kapcsolta össze a két költő emlékét egy névtelen szerző Királyhágón innen - Királyhágón túl című cikkében a Székely Nép 1943. augusztusi számában. Mindenesetre az indoklás Vajthó László szavaira emlékeztet: „Líránk két halhatatlanná vált halottjáról vázoljuk fel ezt a két apró vázlatot. Az egyik József Attila, a másik Dsida Jenő. Mindketten túl fiatalon hanyatlottak a sötét sírba. Tehetségük legszebb szirmait nem bonthatták ki éppen rövid életük miatt. Torzók, de töredékes mivoltukban is örök értékek."14 Az 1940-es években még nem volt köztudott, hogy Dsida Jenő és József Attila között barátság szövődött, ismerték, szerették és támogatták egymást. Az Igaz Szó 1957. évi 12. száma közölte először József Attila egyetlen ismert Dsida Jenőhöz írt levelét, amelyhez a szerkesztő mindössze ennyit fűzött hozzá: „Arra vonatkozóan, hogy további kapcsolatai Dsida Jenővel hogyan alakultak, nincs írásos adatunk."15 Barátságukról Bóka László tárt föl további adatokat 1966-ban. Kitért arra, hogy Dsida 1931-ben az Erdélyi Helikon hasábjain recenziót tett közzé József Attila Döntsd a tőkét, ne siránkozz című kötetéről. „Az utolsó évek magyar verstermésében alig emlékszem vissza könyvre, mely ennyire lekötött volna [...] Egy-egy versén igaz művészet csillog. De csillogása nem a drágaköveké, hanem a füvek reggeli harmatáé [...] Ebben a pillanatban úgy érzem és ki merem mondani, hogy József Attila Ady Endre költői útjának első igazi és helyes folytatója. Nem szellemet és ideológiát kapott József Attila Adytól, hanem intelmet: visszafigyelni őseink nehéz kongású, bibliás, de mégis üde és vadvirágszagú beszédére" - olvashatjuk többek között a Bóka László által megemlített kritikában. E mondatok súlyát az sem csökkenti, hogy szerzője kifogást emel József Attila akkori lírájának agitatív tendenciája és frazeológiája ellen, mely „hideg fejjel megtanult programot" szajkóz, idegen a költészet feladatától, ebből fakad mesterkéltsége is. Bóka László hozzáfűzi, hogy amikor 1934-ben levelet váltott Dsidával, szembesítette őt egykori kritikájával, melyre a következő választ kapta: „Ma már nemcsak programjával, de költészetével is egyetértek. Nincs nagyobb költészet ma az övénél. Gloria! Gloria! Gloria! Michael pápa egyet lép hátra, mögé, én lábához ülök, mint 125