Magyar Lajos: Kötések. Versek (Bukarest, 1976)

Erő kell ahhoz is, hogy mások szavaival, sokak ne­vében beszéljen valaki, a­­mikor neki magának sokak mondanivalójával egyen­rangú közölnivalója — mert egy és teljes élete — van. A szellem határtalan tarto­mányában könnyen kivív­hatja szabadságát a költő: önmaga lehet, akár a kü­löncségeivel együtt. De ez csak irodalom. Erő kell le­mondani az egyéni, egysze­mélyes respublicáról. És hinni, hogy mások megér­demlik a boldog áldozatot. Csak így, egymagában és sokak egyenrangú feleként lehet beszélni sokak nevé­ben. Nem alázatoskodva azok előtt sem, akiket sze­retünk, nem megrémülve a történelemben kivívott és meggyűlt méltóságunktól, az egésztől — mely föld, nép és idő is. Csak így lehet méltóságból, függetlenség­ből példát állítani, és ép­pen nekjk, akikhez — teljes szabadsága jeleként — ön­ként kötötte magát.

Next