Magyar Lajos: Kötések. Versek (Bukarest, 1976)
Erő kell ahhoz is, hogy mások szavaival, sokak nevében beszéljen valaki, amikor neki magának sokak mondanivalójával egyenrangú közölnivalója — mert egy és teljes élete — van. A szellem határtalan tartományában könnyen kivívhatja szabadságát a költő: önmaga lehet, akár a különcségeivel együtt. De ez csak irodalom. Erő kell lemondani az egyéni, egyszemélyes respublicáról. És hinni, hogy mások megérdemlik a boldog áldozatot. Csak így, egymagában és sokak egyenrangú feleként lehet beszélni sokak nevében. Nem alázatoskodva azok előtt sem, akiket szeretünk, nem megrémülve a történelemben kivívott és meggyűlt méltóságunktól, az egésztől — mely föld, nép és idő is. Csak így lehet méltóságból, függetlenségből példát állítani, és éppen nekjk, akikhez — teljes szabadsága jeleként — önként kötötte magát.