Majtényi Erik: Egy vers egyedül (Bukarest, 1972)

Möjiényi Erik új verses­könyve egymagában i­­gazoini képes mindazt, amit „a derékhad lírájá­nak megújulása" cím alá írunk egy idő óta. S nemcsak azért, mert a nagy verskultúrával mű­veit hagyományos verstí­pusok mellett egy sor új kísérletet is közread eb­ben a könyvben, tovább tágítva költészetének ha­tárait; de az, aki fi­gyelemmel követi Majté­­nyi Erik gazdag költői, prózaírói, műfordítói és publicisztikai tevékeny­ségét — 1951 óta több mint harminc kötetet jegyzett —, megfigyelheti, hogyan válnak lassan személyes élménnyé, sőt belső történéssé a törté­nelem és hétköznapjaink dolgai, melyeket most már mintha nemcsak ki­fejezni, felmutatni, de megélni is akarna, sze­mélyes létét pedig még inkább függővé tenni a közösségtől, éppen an­nak teljes vállalása ál­tal. Majtényi Erik az idén lesz ötvenéves.

Next