Majtényi Erik: Emberek, lakások lakói. Versek, műfordítások (Bukarest, 1983)
Szász János: A kérdező költő
— Egészséges koromban volt évekig egy albérletem, amolyan magánalkotóház, tíz percre a lakásomtól. Most itthon dolgozom, s azt már mondtam, hogy milyen keveset. De ennek a forgalom csak részben oka, egy idő óta a munka éltető közege is. Nem járok szinte sehova, s szinte bölcs előrelátásnak is vehetem annyi íróbarát megfordulását a házban. Ahogy ez a szerelemben szokott lenni: sokszor nehéz velük, de olykor lehetetlen lenne nélkülük. — Mit mondanál el még szívesen? — Sok mindent, minél többet a világról, magunkról. De versben és prózában, nem pedig interjúban, amit — most már elmondhatom — keserves és ellenszenves műfajnak érzek. Ha nem a régi barátságunkra alapozva zörgettél volna be, neked sem adtam volna. Egyébként minden, amit az élettől várok, az egy vagy több jó könyv nyomdába menesztése. Ehhez pedig a legegyszerűbb jókívánság teljesülésére lenne szükségem: erőre és egészségre, egészségre és erőre. * Vissza a kérdéseihez. A költői kérdés köztudottan nem a válasz híján vergődő költő kérdése. Látszatra 'hasonlít a kérdő mondathoz, de leginkább olyan kérdés szellemenergiáját robbantja, amelyre mind a költő, mind olvasója, a kérdezett, ismeri a választ. Avagy egyikük sem ismeri. És együtt kellene rálelniük. Épp azáltal, hogy a költő kérdez, és az olvasó valahol, valamikor rálel a költői kérdés válaszára. Nem is a költő művében. Esetleg a saját tudatában. Ám van-e olyan kérdés, amelyre nincs válasz? Ludwig Wittgenstein szerint (Logikaifilozófiai értekezés): „Ha egy kérdést egyáltalán föl lehet tenni, akkor meg is lehet válaszolni.“ A hangsúly tehát a lehetőségre esik. Sem a kérdések, sem a válaszok nem kavarognak a levegőben. Korántsem nyilvánvalóságok, evidenciák. A kérdés is, a válasz is a kor szülöttei ugyan, épp csak meghalló és meglelő kell hozzá. Kihallani a kor kérdéseit a rétegzések, a felszínek, a manipulált nyilvánvalóságok, közhelyek alatt hallgató mélyből — alighanem ez volna a költő legigazibb dolga. A költői kérdés egyébként nem fedi át teljesen a logikai kérdést, noha már József Attilától tudjuk, hogy a líra logika, de mégsem tudomány. Amikor Petőfi azt kérdezi: „Rabok legyünk vagy szabadok?“ vagy Ady: „Oh, forradalmak, miért késtek?“ — mindenki tudja a választ. Ma. De vajon akkor is, amikor ezek a kérdések elhangzottak? S ha jórészt igennel 14