Markovits Rodion: Páholyból. Válogatott publicisztikai írások - Romániai magyar írók (Bukarest, 1970)
Válogatott publicisztikai írások
PETŐFIT JÁTSZOTTUNK JÓZSEF ATTILÁVAL BUDÁN i ázsit és dús lombú meg tűlevelű fák között, fenn a dombtetőn, az Istenhegyi úton ékesedett Hatvány Lajos villája, abban az időben, tizenhat év előtt. A kertből le lehetett látni a völgybe, Zilahy Lajos villájára. Délutánonként irodalmár nők és férfiak zajongtak, vitatkoztak, tépelődtek, uzsonnázgattak a villában és a teraszon. Akkor délután is limonádéztak, cigarettáztak, űzték a pesti „duma“ nevű lélekzsongító társasjátékot a könyvtárszobában, Goethe, Shakespeare, Ibsen, Dante, Dosztojevszkij, Horatius, Jonathan Swift, Madách, Vörösmarty, Gyulai Pál könyveitől terhes polcok alatt. Hatvány Lajos kézen fog engem, egy másik szobába vezet, azt mondja: Az új Petőfi — Még várok valakit. Jól nézze meg. Ez az új Petőfi ... — Mi a neve? — József Attila ... Hamarosan megérkezett József Attila. „Jó neve“ volt már akkor, de hogy Petőfi mellé lehet állítani, erre nem gondoltam. Ebben a társaságban különben elég petőfiesen hatott. Mindenki finom őszi ruhát vagy télit viselt már. József Attilán kínos kukoricanadrág, kopott vászonkabát. Rettentően zárkózott, szűkszavú, nem illeszkedik be a dévajkodó, irodalmiakban hányaveti, hol fölényes, hol istenítő hangulatba, irodalmi érdeklődést negélyező szócsatákba. (Mindenki úgy tett, mintha sorskérdés volna előtte az 345