Markovits Rodion: Páholyból. Válogatott publicisztikai írások - Romániai magyar írók (Bukarest, 1970)
Válogatott publicisztikai írások
SZEGÉNY ÍRÓ KESERVEI Nagy Lajos íróról mondja egy értékelője: „Mindig becsületesen írt. ha nem lehetett becsületesen írni — akkor nem írt.“ Ennél nagyobb dicséret nincs a földön. Annál nagyobb meglepetés volt nekem Nagy Lajos forradalmi írónk utóbbi napokban tett nyilatkozata, inkább kesergése az irodalom anyagi csődje felől és fölött. Régi barátság fűz hozzá, azt hiszem, hozzá kell szólanom kétségbeeséséhez. Elsősorban, ez a komoly, nagy író már legalább negyven esztendő óta éhezik. Szép és tiszteletreméltó, sőt hősi dolog, hogy ezt eddig nem vette észre. Aztán nem egészen vallhatom vele azt például, hogy az író anyagi csődje, koldussága egyben az irodalom csődjét is jelentené. Csőd? Komoly csődöt eddig csak egy író ellen nyitottak tudtommal hirtelenében, és ez éppen Balzac apánk volt. Kis családi, háztartási csődök előfordultak. Ilosvai Selymes Péter csődje például, aki szilágysági szalmakazlakban aludt, jobb lakás híján. És Csokonai Vitéz Mihály és Petőfi is nyomorgott eleget, az újabbak közül Ady Endre is eléggé szűkösen élt. De aztán József Attila, az szabályosan rongyoskodott és éhezett. Említsem Cholnokyt, aki gyönyörű prózáját életével együtt úgy vitte a Duna fenekére, hogy zsebeibe köveket tett, nehogy a víz felvesse, és netán mégis megmeneküljön. Krúdy Gyula legutolsó novelláját gyertya híján nem fejezhette be. Mi köze van az anyagi csődnek az íráshoz? De igazán restelleném, ha valaki azt gondolná, hogy Nagy Lajost tanítani akarom, még biztatásra sincs szüksége, és ezeket a dolgokat ő éppen olyan jól tudja — ha nem jobban —, mint én. Hogy megérződik az íráson az író nyomora? Hát hiszen éppen ez kell. Az keli, hogy megérződjön a nyomor 23* 355