Marton Lili: Külvárosi menyegző. Regény (Bukarest, 1970)

* 1 i. 9 f „ t „ V' Regényem szereplői jel­legzetesen egyéni figurák, akik ott éltek körülöttem a periférián a harmincas évek vége felé. A régi külváros legalább olyan egzotikus volt számomra, mint egy trópusi sziget, csak fel kel­lett fedezni. A mi utcánk­ban csupa sors dobálta, kiszolgáltatott kisember élt, akiket a szebb és jobb élet után ugyanaz a reményte­len vágy jellemzett, mint mostani regényem fiatal hősnőjét, Jutkát. Akkori élményeimből elő­ször riportok születtek. Szentimrei Jenő, a kolozs­vári Ellenzék akkori főszer­kesztője közölte őket, aki belőlem, a nyelvszakos diáklányból is újságírót ne­velt. E riportok hőseiből formálódtak aztán ki Si­kátor című vígjátékom sze­replői, s a sajátos mikro­kozmosz kissé nyers és tra­gikomikus rajza megnyerte a Helikon 1937-es országos drámapályázatán a bírálók elismerését. A darabot kö­vetkező évben a Kolozsvári Thália Színház is bemutat­ta. Az erdélyi valóságiro­dalom és valóság-dráma egyik jelentkezését látták benne, holott én műfajilag inkább életképnek nevez­ném. • * £* • * i

Next