Mátyás B. Ferenc: Légyfogás kézzel és csapóval. Karcolatok, novellák (Bukarest, 1980)
„Mit gondolsz, milyen mélységig lehet megvásárolni egy földdarabot?“ — kérdezi Mátyás (Bráver) Ferenc novellájának fiatal hőse a kiásott telek egykori óreg gazdájától. Az építés ifjú őrénél könnyen áll a válasz a maga megfogalmazta kérdésre: „Egyetlen ásónyomig! Azon alul már az a föld következik, amit bolygónak nevezünk. Vagy azt képzelted, hogy a Föld másik feléig tiéd lehet egy darabé Miért nem próbálkozol Amerikábané" Aki ilyen kérdéseket és válaszokat tud fogalmazni, arról mint íróról érdemes beszélni, nem pedig azt firtatni, hogy korán vagy későn kot>ogtat-e a folyóiratok szerkesztőségében, a kiadóban, az irodalomban. Engem ez a szenvedélyes szembesítés, különböző nemzedékek és korok erkölcsének szépítés nélküli bemutatása a legelső Forrás-kötet, a Menetirány szerzőjére, Veress Zoltánra emlékeztet. Persze, azóta közel két évtized telt el, az erkölcsök tovább változtak.(/avultaké Ezt, éppen e novellákat is olvasva, könnyelműség volttá ellentmondást nem türőn állítani.) Mátyás B. Ferenc öregjei és fiataljai nem azonosak már a tegnapiakkal. Mint irodalmi figurák megállnak viszont a maguk lábán — és ez a fontos. Kántor Lajos