Mátyás B. Ferenc: Légyfogás kézzel és csapóval. Karcolatok, novellák (Bukarest, 1980)

„Mit gondolsz, milyen mélységig lehet megvásárol­ni egy földdarabot?“ — kér­dezi Mátyás (Bráver) Fe­renc novellájának fiatal hő­se a kiásott telek egykori óreg gazdájától. Az építés ifjú őrénél könnyen áll a válasz a maga megfogal­mazta kérdésre: „Egyetlen ásónyomig! Azon alul már az a föld következik, amit bolygónak nevezünk. Vagy azt képzelted, hogy a Föld másik feléig tiéd lehet egy darabé Miért nem próbál­kozol Amerikábané" Aki ilyen kérdéseket és válaszokat tud fogalmazni, arról mint íróról érdemes beszélni, nem pedig azt fir­tatni, hogy korán vagy ké­sőn kot>ogtat-e a folyóira­tok szerkesztőségében, a ki­adóban, az irodalomban. Engem ez a szenvedélyes szembesítés, különböző nem­zedékek és korok erkölcsé­nek szépítés nélküli bemuta­tása a legelső Forrás-kötet, a Menetirány szerzőjére, Ve­ress Zoltánra emlékeztet. Persze, azóta közel két év­tized telt el, az erkölcsök tovább változtak.(/avultaké Ezt, éppen e novellákat is olvasva, könnyelműség vol­ttá ellentmondást nem türőn állítani.) Mátyás B. Ferenc öregjei és fiataljai nem azo­nosak már a tegnapiakkal. Mint irodalmi figurák meg­állnak viszont a maguk lá­bán — és ez a fontos. Kántor Lajos

Next