Mazilu, Teodor: Vadidegen világ. Regény (Bukarest, 1983)
Az ötvenéves korában elhunyt szerző utolsó előtti, reá jellemzően pamfletttartású regényében „modern" vajákosok, megszállottak, nagyvonalú és „kisvonalú" szélhámosok vonulnak fel: nem nevetséges-ártatlanul, hanem (a dolgok végső következményeképpen) — elvetemült, beteges önzésükben halált is okozóan . .. Mazilu hiszékenyei, csalói, öncsalói és megcsaltjai többségükben kialakulatlan világképű emberek; sem önmagukat nem képesek harmonikusan elhelyezni a világban — sem a világot nem képesek logikus struktúrában felfogni . . . A sziporkázóén kegyetlen regényt nem lehet könnyed derűvel olvasni. Mazilu humorán nem lehet nevetni; gonosz mosoly, nem vállon veregető és általában nem elnéző, csak fölényes és egyben a kinevetettel-kinevethetővel együtt szenvedő. Bodor Pál