Mazilu, Teodor: Vadidegen világ. Regény (Bukarest, 1983)

Az ötvenéves korában elhunyt szerző utolsó előtti, reá jellemzően pamflett­­tartású regényében „modern" vajákosok, megszállottak, nagyvonalú és „kisvonalú" szélhámosok vonulnak fel: nem nevetsé­ges-ártatlanul, hanem (a dolgok végső következményeképpen) — elvetemült, be­teges önzésükben halált is okozóan . .. Mazilu hiszékenyei, csalói, öncsalói és megcsaltjai többségükben kialakulatlan világképű emberek; sem önmagukat nem képesek harmonikusan elhelyezni a vi­lágban — sem a világot nem képesek lo­gikus struktúrában felfogni . . . A sziporkázóén kegyetlen regényt nem lehet könnyed derűvel olvasni. Mazilu hu­morán nem lehet nevetni; gonosz mo­soly, nem vállon veregető és általában nem elnéző, csak fölényes és egyben a kinevetettel-kinevethetővel együtt szen­vedő. Bodor Pál

Next