Méliusz József: A barátság kávéháza. Tegnap (Bukarest, 1988)
Méliusz József ötödik kávéház-könyve emberi és írói kapcsolatok születésének forrásvidékére vezeti olvasóját, ezen túl azonban bennünket nagyon közel és mélyen érintő szellemi — és bízvást mondhatjuk — történelmi eredők és vonzatok metszéspontjába. \ román irodalommal, annak legjelesebbjeivel kialakított, a század harmincas éveibe visszanyúló kapcsolatai, barátsága — amint egy Eugen Jebeleanuról szóló írásában megfogalmazza —: .. akárcsak a költészet, nem üzlet.“ Az író és műfordító Méliusz. magatartás-kérdésnek tekinti, a kapcsolattartás műfajának a más szellemiségű irodalom közeledését, közelítését, ennek pedig megvan a maga mindenkire kötelező erkölcse. Tegnap is, ma is. Nem véletlen, hogy e gondolatait a magyar irodalomból legtöbbet fordító Eugen Jebeleanu kapcsán árnyalja Méliusz, mint ahogy az sem, hogy szellemi partnerei azok közül kerülnek ki, akik következetesen és meg nem alkuvóan a társadalmi progreszszió gondolata, a humánum mellett állanak ki, akkor is, amikor ez. egyáltalán nem tűnik természetesnek a mindenkori uralkodó vélemény számára. A román avantgárd irodalom — amely ebben az eszmei fővárosi kávéházban megmutatkozik — pompás színfolt európai kortársai között. Ez is a radikális társadalmi gondolat szellemében fogan, és ha kell, a vitriolos pamflet eszközével mutatja meg, hogy honnan püffed és métely eződik a társadalom, kötetünkben Arghezi írásai példázzák ezt leginkább. De amint az Urmuz- és Ştefan Roll-műfordítások jelzik, ez az irodalmi irány mind expresszionista, mind szürrealista kifejezésformáiban méltó örököse a Caragiale képviselte kritikai géniusznak. Mé-