Méliusz József: A barátság kávéháza. Tegnap (Bukarest, 1988)
Kiadatlan háborús naplómból
178 Mihai Beniuc vizsgálja. Ezen a ponton azonban a két költő alakító koncepciója szétválik. Beniuc megtartja, meghosszabbítja a társadalmi struktúrát tükröző saját, bár intellektuális hangsúlyú, de zártabban népi tartalmú szimbolista fejlődésvonalát. A román forradalmi költészetben vele ellentétben közelebb állnak József Attila nyíltan proletárforradalmi periódusához az avantgárdizmusból a direkt kifejezésű szocialista mozgalmi költészetbe átcsapó Miron Radu Paraschivescu intenciói, és jóval később a magyar lírikus intellektuális realizmusával rokonulón a szürrealisztikusan is rezdülő Eugen Jebeleanu. Nem érintette azonban, mint József Attilát, a román elkötelezett költészetet — az irracionalista lírát igen, például Blagát — a freudizmus. A freudi kísérlet mélylélektani és filozófiai befolyása, amely József Attilának a külső és a benső valóságot, a kettő dialektikáját végiggondoló utolsó korszakbéli realizmusában érvényesül, és épp a marxizmus álláspontjáról esik korrekció alá. És viszont. József Attila továbbgondolja a marxizmust. Amiért fizetnie is keli. Ez az utolsó nagy, összefoglaló európai gondolati áramkör — a harmincas években —, amelyet Szabolcsi Miklós szemügyre vesz: a marxizmusé. Ez a gondolati élmény a rokoni és elkülönülő költőegyéniségek és az őket meghatározó konkrét környező viszonyok fölött s épp azok mozgástörvényeiben közös. A marxizmusban József Attila, Szabolcsi plasztikus összefoglalásával szólva, „a világ magyarázatának kulcsát — s ezen belül az irodalom, a művészeti jelenség magyarázatát — látta, olyan logikus, világos, ésszerű rendszert, amely értelem-, rend- és harmóniavágyának is megfelelt. Nemcsak származása, osztályához való hűsége, nemcsak a magyar és a világhelyzet követelménye, hanem éppen ez az intellektuális gyönyörködés is tette marxistává.“ S hogy el ne ejtsük a párhuzamok fonalát, tegyük talán hozzá, hogy Beniucot is származása — szegényparaszt eredete —, népéhez való hűsége, a romániai állapotok és egy világhelyzet követelése állította a munkásosztály forradalmi oldalára, csupán egy más típusú lírával. Miben más ez a líra? Abban, hogy Beniuc közvetlenül a szimbolista Ady-féle alapról fedezte fel, gondolta végig és