Méliusz József: A barátság kávéháza. Tegnap (Bukarest, 1988)
Kiadatlan háborús naplómból
186 Mihai Beniüc meg sem közelítheti, csak olyan költő, akinek az eredeti szövegekhez több a köze, mint pusztán a művészi, az esztétikai, a formai megértéséhez. S még inkább az, aki a lefordítottnak kor- és nemzedéktársa lehetett, mint Beniuc is József Attilának. Engedjük kissé szabadjára a képzeletet: amilyen törvényszerű, hogy milyen fajta költővé vált József Attila és Beniuc, ugyanannyira a véletlenek kiszámíthatatlan sorozatának a következménye, hogy József Attila nem románul és Beniuc nem magyarul szólalt meg lírikusként. Mert íme, Szabolcsi Miklós kutatásai nyomán ma már köztudott tény, hogy József Attila apjának a bánsági Felnacon, a görög katolikus templomban anyakönyvezett neve: Josifu, s hogy a nagyszülők Josifu Rista és Maria, akiknek a családja foglalkozását jelző Birişiu — azaz béres — vezetéknevet adta a román eklézsia. És tudjuk, évtizedekig élt a legenda József Áron, azaz Josifu Áronról, Attila édesapjáról, a szappanfőző proletárról, högy „eltűnt Amerikában“. Holott Timişoara egy nyomortelepén halt meg. (Amint azt e dolgozat írója a Szép Szó szerkesztőinek sugalmazása nyomán kiderítette.) Mihai Beniuc anyakönyvi adatai között meglepetten fedezhetjük fel, hogy egyik nagyanyja: a kisnemesi. eredetű Brassai Anna. S e nyomon továbbhaladva majd érdekes hasadásra bukkanhatnak a kutatók: a Körös menti faluban egymás mellett élt, de az osztálykülönbségek következtében már nem érintkezett a nagyobb birtokú, gazdag, címerét őrző Brassay család a Beniucokba olvadt Brassai-származékokkal. 1919 után az elhagyott páncélvonat körül, a véres verekedésekbe fúlt falusi csatajátékokban — mi imást is játszhattak volna Şebiş gyermekei, mint „vörösek és fehérek“-et? — a Brassai nagyanya román unokája ádáz vetélkedésben és ellenségeskedésben élt a vele egykorú Brassay kölkökkel. No meg Mihai Beniuc édesapja valóban megjárta Amerikát. Onnan néhány esztendő múltán ugyanolyan nyomorult nincstelenül, üres kézzel tért meg, mint ahogyan Fiúméból odahajózott. A semmivel egyenértékű eredménnyel váltotta valóra, amiről a nyugtalan József Áron csak képzelgett. S ha jól odafigyelünk a Beniuc—Brassai keveredés utódjára, a román paraszt-plebejus