Méliusz József: A barátság kávéháza. Tegnap (Bukarest, 1988)
Kiadatlan háborús naplómból
194 Mihai Beniuc a bibliapapírra nyomott második. (Nem röstellem megemlíteni, hogy e hazai kiadás kezdeményezése az enyém volt.) Beniuc József Attila-kötetével egy szerves irodalomtörténeti folyamat érkezett csúcsára, ahonnan a magyar költő életművének térképe románul már az egészet sejtetően áttekinthető. Sokat segíti majd József Attila közvetett megértéséhez a román olvasót a hamarosan szintén megjelenő 7000 soros Jebeleanu-féle Petőfi-fordítás. Már csak a közbeeső láncszem hiányzik: Ady, akit Gogától kezdve Jebeleanu, Beniuc és előttük mások is fordítottak, és reprezentatív kiadása alighanem pusztán a szerkesztői rendező munkát igényelné. A láncszem megvan, csak láthatóvá kell tenni. Petőfivel és Adyval, a világirodalmi szintű és szellemű kapcsolódással válik majd románul is igazán érthetővé, miben, miért oly rendkívüli József Attila magyar és európai — nem utolsósorban középkelet-európai — költőként. S ha valamivel, úgy Kassák megismertetésével kiegészülten állhatna a román érdeklődő előtt a magyar líra teljes huszadik századi körképe. (Dolgozatunk megjelenése után látott napvilágot Petrescu Pascu román Kassák-kötete.) Ha elmondhatjuk, hogy a román költészet — épp az említett szimbiózistól sarkalltan — más nyelven épp magyarul tárult fel a leggazdagabban és a legrészletesebben, nem mulaszthatjuk el a fordítottját is felemlíteni. Elég, ha csak Jebeleanu és Emil Giurgiuca Radnóti-fordításait idézzük, Goga Madách-fordítását, a kétnyelvű gazdag Arany János-kötetet, mint a magyarból való román fordítások újabb kiadású kiemelkedő hídépítő eredményeit. Talán azt a feltevést is megkockáztathatjuk, hogy a román irodalom utolsó évszázadában a francia és az újabb s a klasszikus orosz költészet fordítása mellett a magyar játssza a legfontosabb szerepet. Ám a statisztikai adatok jelentésén túl megint más kérdés, hogy a menynyiségi tényező hogyan, hol, kinél, mikor s milyen áramlatokba behatolva alakult minőségivé, hatott a magyar, illetve a román költészet történetében. S hogyan jutott el, s eljutott-e a román szélesebb olvasórétegekig, s ha nem, mi ebben a romániai magyar írók vétsége. Hiszen a közvetítés erről arra és viszont elsődleges feladatunk.