Méliusz József: A barátság kávéháza. Tegnap (Bukarest, 1988)
Kiadatlan háborús naplómból
Mihai Beniuc 175 kavarták az évszázadok. Okosan és szépen — ezt kellene megoldanunk. »... Rendezni végre közös dolgainkat / ez a mi munkánk; és nem is kevés.« József Attilát okkal idézik sokszor, bár ez azzal a veszéllyel jár, hogy elkopnak az igaz szavak és szándékok, mégsem tehetek mást, mint hogy őt idézzem és éppen ezt a két sort. [. . .] Ezért szerettem meg őt, ezért adtam neki egy évet életemből.“ A Beniuc-fordítással Az új hagyományért (1969) című könyvemben 100 József Attila-vers románul cím alatt megjelent dolgozatban foglalkoztam — a keltezés: Sinaia, 1966. április —, és ugyancsak ebben a kötetben a Gloszszák című, Bucureşti, 1966 keltezésű jegyzetsorozatban. Ezeket talán majd az e kötetünket követő könyvben közlöm. 100 JÓZSEF ATTILA-VERS ROMANUL (I960) 1 1966-ot írunk. Romániai szellemi életünk eseménye száz József Attila-vers megjelenése Mihai Beniuc kitűnő fordításában. Költő közvetít költőt, művészetük összefonódása irodalmaink közös dolgaira vet fénykoszorút. A két világháború közti magyar irodalomnak József Attila egyik központi alakja. Az elismertetéséért folyó hosszas harc csak az utóbbi évtizedben dőlt el. Ugyanekkor fogadták be kortársi európai irodalmak is. A más nyelvű irodalmak közül József Attila jelentőségére, művészi, társadalmi-emberi, politikai izenetére a román literatúra érzett rá elsőnek. 1932-ben írtak róla románul először, és a Beniuc-fordítást olyan remek vállalkozás előzte meg, mint a költő tizenkilenc versének Jebeleanutolmácsolása, hogy a sok közül csak a legkiemelkedőbbet említsük.