Méliusz József: A barátság kávéháza. Tegnap (Bukarest, 1988)
Kiadatlan háborús naplómból
184 Mihai Beniuc hangzásáról a különböző, de szomszédos nemzeti költészetekben s két gyökerében különböző nyelven. Sehol Európában különösebben nem észlelhető irodalmak egymásba s egymáson át hullámzása, költői életművek rokoni, társadalmi egy tőről fakadása, mint a közös sorsú Középkelet-Európában. Még a nemzetenkénti nyugat-európai irodalmi kapcsolódások funkciója és következménye is egyik nemzeti irodalomról a másikra világít át. Sehol rokonibb művész és életutak, felívelések és pusztulások, felragyogások és elhallgatások megfelelései, mint itt. Épp a történelemnek, hasonló és egymásba szövődő társadalmi viszonyoknak, harcoknak, a Nyugathoz viszonyított társadalmi-történelmi lemaradásoknak és felkeléseknek a lemaradás ellen ne lenne köze például a Jeszenyin—József Attila—-Beniuc adekvációkhoz? Vagy ne lenne köze ehhez a lemaradás következtében Közép- és Kelet-Európábán későn elért szimbolista hullámhoz, s ennek apályszakaszán a Beniuc—Ady viszonyhoz? Vagy a tény jelentéséhez, hogy a dunai térben mikor, milyen költők mit és kit fedeznek fel és fordítanak anyanyelvűkre akár a tizenkilencedik, akár a huszadik században? Ahhoz, hogy a szomszédos nemzeti költészetek tartalmai, eszméi, formái miben és miért találkoznak? Aligha csupán publicisztikai vargabetű, ha a 100 József Attila-vers román fordítója személyiségének alakulásában számba veszünk némely különösen szembeötlő mozzanatot, ami Beniucot a magyar költővel sorsa, szemlétete, művészete vonatkozásában rokonítja. Ezek világosabbá tehetik a feleletet a kérdésre: mitől oly természetes, szükségszerű a román lírikus vonzalma, megértése József Attila iránt, mi a titka beleélőképességének a József Attila-i műbe? Ezek a momentumok különösen akkor esnek latba, ha tudjuk, hogy itt nem rutinfordítással, nem kereskedelmileg „megrendelt“ átültetéssel van dolgunk, hanem Beniuc mélyebb okú, személyes és történeti determináltságokból fakadó művészi, etikai, vallásos, felismerő és a fordítás aktusában önmagát is megfejtő vállalkozásáról. A történelmi szemléletet el nem vető József Attilafilológia egyetért abban, hogy az 1919-es proletárforradalom gyermekkori élménye meghatározóan hatott a köl-