Méliusz József: A barátság kávéháza. Tegnap (Bukarest, 1988)
Kiadatlan háborús naplómból
Mihai Beniuc 187 szimbolista költőre, gesztusaira az irodalomban, nem nehéz felfedezni a „Brassai—Brassay“ jellegű mozzanatokban Ady Endre, a makacs, büszke aprógentry horkanásait — a román költőben immár paraszti nyakasságként és rátarti plebejus öntudatként. Ezeknek már nem leljük párhuzamait József Attilánál. Az ő lázadó, büszke proletáröntudata más minőségű: intellektuális szinten a huszadik századi proletáré. A történelmi, a szubjektív és anekdotái adekvátságok vagy más-más minőségű azonos elemek egész sora merül fel tehát, miknek értéke hitünk szerint mégis több, mint csak anekdotái: jelentéseket jeleznek, lefordított és fordító költő sorsszerű közép-európai egymásra utalásait exponálják. Akadhat s van is nagyszerű francia, német, olasz tolmácsolója a magyar forradalmi költőnek, ám egyikük sem szállhat alá költészete mélyrétegeinek olyan determináltságaiba, mint erdélyi származású román fordítói, s közülük is a legfrissebb kötettel a 100 József Attila-vers fordítója. De legyünk óvatosak. Ne mitizáljuk az egyéni-társadalmi sors azonos vagy közös motívumát. Elég, ha mindezzel csak megerősítjük, alátámasztjuk Beniuc kijelentésének nagyon is konkrét indokoltságát, amikor azt írja, hogy már a harmincas években mély vonzalmat érzett József Attila költészete iránt. Figyelmét a magyar szocialista költőre barátja, Korvin Sándor hívta fel, a Korunk-csoportnak ez a kellőképp máig fel nem fedezett, fel nem támasztott remek költője és finom érzékű — párizsi tartózkodás után itthon trockistának megbélyegzett —, nyitottan marxista esztétája. Korvin Sándor mindnyájunk előtt megérezte: a magyar proletárforradalmár és a román parasztforradalmár költőnek mély, törvényszerű történeti, művészi köze van egymáshoz. A híd, József Attila Beniuc részéről történt felfedezésétől fordításáig, több mint három évtized fölött hajlik át. A szélesebben közös dunai geográfiai kör, a közös történelem, a közös emlékek, a rokoni sors a világban és az időben, a megélt hasonló társadalmi események, a kölcsönösen ismert nyelv, ezernyi keveredés és lényegi egybejátszás, az egymás mellett élő népek közvetlen, él-