Méliusz József: A barátság kávéháza. Tegnap (Bukarest, 1988)
Kiadatlan háborús naplómból
188 Mihai Beniuc ményszerű érintkezéseinek históriai pozitívumai és a „mélyemlékek“ gyakori közös tartalmai — mindaz, amiről József Attila A Dunánál című ódájában szó van — magyarázat és utalás az olyan összefoglaló műfordítói tettek különösségére és sajátosságára, mint amilyen a 100 József Attila-vers fordítása is. Vagy akár Goga Madáchtolmácsolása és Jebeleanu Petőfi-, Ady-, József Attila- és Radnóti-fordításainak summája, valamint Giurgiuca átültetései magyarból. József Attila szocialista forradalmi és forradalmian egyetemes lírája az utolsó tíz esztendőben az európai közös és nagy újhumanista költészet egyik központi csillagává vált. De hogy költészetének mélyére hatoljon, David Szamojlov, Leonyid Martinov, akárcsak Hermlin, Guillevic vagy Umberto Albini, Mario de Micheli és mások, Budapesten és környékén igyekezett megismerni, felkutatni, rekonstruálni, felszívni magadba a József Attila-i külső világot, hogy a konkrét, nem kitalált, hanem meglátott, „megtapogatott“ tárgyi világából s a magyar népi és proletár valóságából merített képeinek dimenzióit felmérve megfejtse. Beniucnak mindez a konkrét „tapintható“ anyag — a „kisujjában van“. Elképzelhető, milyen falak meredtek azok elé a fordítók elé, kiknek legföljebb ha magyar magyarázó vagy éppen csak nyersfordítás állt rendelkezésére, mint neon egy lengyel, francia, belga, bolgár fordítónak, vagy éppen a kínai Szun Jungnak. Közülük a legelőnyösebb talán a francia fordítók helyzete, akik a párizsi Gara László filológiai segítségével nemcsak József Attilát adhatták vissza gyakorta igen híven, de egy tekintélyes antológiában hét évszázad magyar költészetének összképét is. József Attilát Párizsban még életében, 1937-ben, a Népfront idején fordították először — a német Stephan Hermlin a második világháború alatt a maquis egyik illegális irodalmi lapjában olvassa először s megrendültén a magyar költőt —, francia fordítóinak száma ma már seregnyi. Fordított és fordító költő találkozásában történetileg kevés szerencsésebb találkozás esett az európai irodalom mai nemzetközi értékcseréjében, mint Beniuc József Attilára találásában itt Középkelet-Európában.