Méliusz József: A barátság kávéháza. Tegnap (Bukarest, 1988)
Kiadatlan háborús naplómból
Mihai Beniuc 189 3 Két költő, két lírai életmű a fordításhoz vezető rokon vonásainak kihántásán, a nagyon is hasonló történelmi környezeten és úton, az egymásra felelő társadalmi és szubjektív determináltságok hangsúlyozásán s a Jeszenyinhez vezető szálakon túl — felmerül még egy igen fontos kérdés. Vajon milyen elemek játszhattak közre a népiből, a szimbolizmusból jött s azt hordozó Beniucnál József Attila proletárforradalmi, nagyvárosi és összegező intellektuális realista korszakából való verseinek fordításában, e fordítások megoldásában, amikor látszatra — legalábbis a lírai modalitásokat illetően — itt a legtávolabbi egymástól a két lírikus. A József Attila-i életmű 1929—1932-es korszakának érzékeltetésére Beniucnak, hogy megfelelőt találjon, valami újat kellett teremtenie a román költészetben. Már csak azért is, mert ezen a vonulaton, ahol József Attila Európa költői közül a legközelebbi Brechthez — s Brecht mai magyar térhódításának éppen József Attila az előzménye, a „rehabilitált“ József Attila, akit a felszabadulás utáni években Révai József ék úgyszólván kitiltottak a magyar irodalomból —, a román lírában éppúgy nincs előjátéka, mint a magyarban József Attila egyedüli ihletésű és alakzatú verseinek az utolsó korszakából. A francia kapcsolódású román avantgardizmus e tekintetben nem előzmény, s mint megjegyeztük, ezzel Beniucnak nem akadt érintkezése: ő a szimbolizmust egy lázadó, nem harmadikutas népiség és nem az azonos tendenciájú urbánus avantgárd felé vitte tovább. De a fordítások megoldásában talán mégis előjátéknak tekinthető Beniuc 1944 utáni társadalmi-forradalmi korszakának maradandóbb vonala, eredménye. Az egész román költészetben akkor az újdonság erejével ható — később megmerevedő, megfakuló — direktség, a politikai kimondás még friss, a szimbolizmus kemény burkát szétvető offenzív lázai és tüzei. Elvégre József Attila 1929—1932-es h'rája is offenzív osztályköltészet, úgylehet barikádlíra is, amely mindent odaadó szenvedéllyel rálát a nagyvárosi munkástömegek forradalmi lehetőségeinek perspektívájára —