Méliusz József: A barátság kávéháza. Tegnap (Bukarest, 1988)
Kiadatlan háborús naplómból
190 Mihai Beniuc akárcsak az egyidejű brechti líra. De mint ahogyan Lukács György szembeszáll Brechttel, József Attila is „megkapta a magáét“ a moszkvai magyar harmadik internacionálés írócsoporttól, amely „leleplezte“ és kizárta a magyarországi kommunista mozgalomból (amit Gaál Gábor nem fogadott el). József Attila 1932—37-es zárószakaszának asszimilálásához, élményszerű magába öleléséhez a fordításban ott kell keresnünk a kulcsot, ahol Beniuc költészete harmadik fordulatához érkezik. A harmadik megújuláshoz, amibe épp a József Attila-fordítás torkollik. Egy válság ez, a számvetés és ugyanakkor a költői szemlélet tágulásának ideje — József Attila lírája is válságok és önmegfejtő továbbtágulások sora, persze hihetetlen sűrítettséggel —, amelyben a gondolatiság hangsúlya, az intellektualizmus továbbdifferenciálódása végül is elmetszi az adys látnokság lendületét, s ezzel Beniuc felszabadul: asszociációs rendszere lebegővé válik. Mindebbe talán az is belejátszik, hogy ennek a korszaknak a kiforrása idején járja Beniuc Nyugat-Európát, találkozik, barátkozik az új olasz és francia lírával, egy, a szimbolizmustól rég elvált s az avantgardizmüst már megemésztett, nem földhöz, múlthoz rögzített képzeletvilág vibrálásával. Űj lírai lehetőségek válnak élményévé az Ady- s a Jeszenvin-réteg fölött, egy, a XIX. századiságtól már elszakadt, új univerzalizmus, aminek igazolását a József Attila-tükörbe pillantva ismerheti fel anticipált saját hajlamaként. Utal erre már József Attila-fordításának megkezdése előtt kiadott kötete, a Lauda lucrurilor (A dolgok dicsérete). Ez a köteteim akár Beniuc József Attilát is átültető francia fordítója, Guillevic egy könyvének címlapján is állhatna. A kérdés József Attila-i. A költő nem maradhat rabja a hegeli dologiság irracionális értelmezésének, hanem az ember teremtette dolgokban a marxi „ember emberré válásának“ a folyamatát éli meg s emeli a költészet kategóriájába. És mi más ez, ha nem József Attila oly sokjelentésű „leltárának“ újrafeltűnése másoknál? Itt talál el Beniuc pályája mai szakaszán az egész európai költészetet — tágabb értelemben s megfelelő áttételekkel József Attilát is —- felszabadító Apollinaire-hez. Apollinaire-hez, aki nélkül Európában nem jöhetett vol-