Méliusz József: A barátság kávéháza. Tegnap (Bukarest, 1988)
Kiadatlan háborús naplómból
Mihai Beniuc 195 E zengő és tüneményes köforgásból, már-már fordításirodalmaink szimbiózisából is, három1 évtized függönye mögül mintegy látnoki üdvözletként tűnik fel — Jebeleanu úttörő József Attila-fordításaira, Veronica Porumbacu tiszteletadására figyelmeztetve s Beniuc új fordítását még megjelenése előtt köszöntve — a magyar forradalmi költőnek a harmincas évek derekán kelt kis román versantológiányi fordítása. A fordítássorozat, néhány darab híján, a Korunk 1934-es, majd — József Attila halála után — 1938-as évfolyamában jelent meg. Itt látott napvilágot Áron Cotruş négy verse és egy-egy Densuşianu-, Ilarie Voronca-, Ion Vinea-, Radu Gyr-költemény. Másutt közölte Cruceanu és Radu Boureanu egyegy versét. — Többségük avantgardista. — Román fordításait — akár az ugyancsak a Korunknak küldött cseh fordításait — József Attila akkor intő tettnek szánta. Annak tekintette a Korunk vele egyetértő szerkesztője is. Fegyverténynek a legszörnyűbb uszítások idején a nemzeti kizárólagosság türelmetlensége, a nacionalista kultúrfölény és az agresszív sovinizmus ellen, a humanista művelődési együvé tartozás tüntető gesztusának, a burzsoá nemzeti fölény tagadásának és a népi és szellemi, intellektuális nemzeti egyenlőség, testvériség, a társadalmi szabadság igenlésének a fasizmus kultúrát pusztító sovén nihilizmusával, a nacionalizmus tudatfertőzésével szemben. Költők effajta tettei sosem maradnak megválaszolatlanul. Három évtized távolából most — más román költőtársai után s velük együtt — Beniuc válaszol, mint ahogyan Európa nagy irodalmai is most válaszolnak annak a József Attilának, aki egész népe, a magyar munkásosztály, szegényparasztság, a nyomorgatott értelmiség gondját, baját a sanyargatott és pusztulásra szánt Európa és a világ egyetemes gondjaként vette magára, s e gondja alatt összetörve, befejezésül az öngyilkosság végső mozdulatával izent a menthetetlen világnak, amely életében vak maradt elméje fényességére és süket egyetemes emberi értelmű költőszavára. Beniuc a 100 József Attila-vers fordításában a saját költészetének maga szőtte hálójával ezeknek a gesztusoknak a teljes értelmét emeli ki a közelmúlti történelem