Méliusz József: A barátság kávéháza. Tegnap (Bukarest, 1988)
Geo Bogza lírai röplapja: Fundoianu
382 Beniamin Fundoianu beriség? Alternatíva nem volt, nincs. Kibúvó nincs. Az elszigetelődés ellenkező előjelű résztvevős. Hittük, ma is hisszük, hogy a fegyverbe öltözött vagy az olajozott, sima erőszak ellen is megfogalmazott József Attila-i szép szó, a Költészet: a humánum életre-halálra menő vállalkozása. A nacionalizmus, fasizmus, a totalitarizmus réme jár-kel a világban. Fegyverekkel, könyvekkel és nemes eszmék szókészletével kendőzött hamis, félrevezető és beugrató szavakkal, demagógiával. Aki nem hiszi, kérdezze meg Pablo Nerudát. Válaszol. Akárcsak távolabbi időből Fundoianu-Fondane. Még meszszibbről József Attila. És közel-távol mind a többiek. Beláthatatlan halálkerengás a huszadik században. József Attila, a magányos, kést ragadott, hogy szeressék. Mi keze ennek a történelemhez? Ez is történelem: a hiány. Nekünk, romániai magyar költőknek, férfiaknak, nőknek, a Szó és a Gondolat erkölcsében, Fundoianu-Fondane nem kevésbé kedves, mint García Lorca, mint Radnóti, Bálint György és Szerb Antal, vagy akár Kovács Katona Jenő és Salamon Ernő — még sorolhatnám! —, akinek ugyancsak európai fényerejű antifasiszta magyar szegényember-költészetébe beleszőve táncosán belelejt, belemuzsikál gyermekkora kisvilágának nyelve, a Gyergyói-mcdenco idiómája. Mely ilyképpen vált az antifasizmus ritmusává és tiangzásává az európai halálkoncertben, a nagyvilág máig tartó halálhangversenyében, az agyonvert vagy agyonlőtt zsidó Salamon Ernő ceruzája hegyén, ajkán, a barátja, Brassai Viktor hangján a székely idiómának a költő szavaiba, hanglejtésébe ivakodott emléke: mint magyar és humanista demokrata antifasizmus. Mint a moldovai Herţa emléke a hamis papírok mögé hiába rejtőző Fundoianu tolla hegyén, száján, lírai nyelvezetében a franciában és románul lágyan lebegő szomorúság, az elsőtől az utolsó, a születéstől a halálrémületig. ■—- Mi is olyan korban élünk! — felelhetjük a Fundoianuhoz hasonló Geo Bogzának. Ugyanabban. Olyanban tehát, amikor közülünk sem kevesek sorsának ugyanaz volt a minősége — a politikum —, akárcsak Geo Bogza román költő sirámában, a mai valóságba visszajajgatott, visszazsoltározott Fundoianué.