Méliusz József: A barátság kávéháza. Tegnap (Bukarest, 1988)

Geo Bogza lírai röplapja: Fundoianu

382 Beniamin Fundoianu beriség? Alternatíva nem volt, nincs. Kibúvó nincs. Az el­szigetelődés ellenkező előjelű résztvevős. Hittük, ma is hisszük, hogy a fegyverbe öltözött vagy az olajozott, sima erőszak ellen is megfogalmazott József Attila-i szép szó, a Költészet: a humánum életre-halálra menő vállalkozása. A nacionalizmus, fasizmus, a totalita­rizmus réme jár-kel a világban. Fegyverekkel, könyvek­kel és nemes eszmék szókészletével kendőzött hamis, fél­revezető és beugrató szavakkal, demagógiával. Aki nem hiszi, kérdezze meg Pablo Nerudát. Válaszol. Akárcsak távolabbi időből Fundoianu-Fondane. Még mesz­­szibbről József Attila. És közel-távol mind a többiek. Be­láthatatlan halálkerengás a huszadik században. József Attila, a magányos, kést ragadott, hogy szeres­sék. Mi keze ennek a történelemhez? Ez is történelem: a hiány. Nekünk, romániai magyar költőknek, férfiaknak, nők­nek, a Szó és a Gondolat erkölcsében, Fundoianu-Fondane nem kevésbé kedves, mint García Lorca, mint Radnóti, Bálint György és Szerb Antal, vagy akár Kovács Katona Jenő és Salamon Ernő — még sorolhatnám! —, akinek ugyancsak európai fényerejű antifasiszta magyar szegény­­ember-költészetébe beleszőve táncosán belelejt, belemu­zsikál gyermekkora kisvilágának nyelve, a Gyergyói-mc­­denco idiómája. Mely ilyképpen vált az antifasizmus rit­musává és tiangzásává az európai halálkoncertben, a nagy­világ máig tartó halálhangversenyében, az agyonvert vagy agyonlőtt zsidó Salamon Ernő ceruzája hegyén, ajkán, a barátja, Brassai Viktor hangján a székely idiómának a költő szavaiba, hanglejtésébe ivakodott emléke: mint ma­gyar és humanista demokrata antifasizmus. Mint a moldo­vai Herţa emléke a hamis papírok mögé hiába rejtőző Fundoianu tolla hegyén, száján, lírai nyelvezetében a franciában és románul lágyan lebegő szomorúság, az első­től az utolsó, a születéstől a halálrémületig. ■—- Mi is olyan korban élünk! — felelhetjük a Fundoia­­nuhoz hasonló Geo Bogzának. Ugyanabban. Olyanban te­hát, amikor közülünk sem kevesek sorsának ugyanaz volt a minősége — a politikum —, akárcsak Geo Bogza román költő sirámában, a mai valóságba visszajajgatott, vissza­­zsoltározott Fundoianué.

Next