Méliusz József: Az illúziók kávéháza. Vallomások (Bukarest, 1971)
Az illúziók kávéháza
IGAZ SZÓ (MAROSVÁSÁRHELY) 1970. MÁRCIUS finom műrostpapír, pipa és holland dohány. Néhány asztallal arrébb Károly Sándor írja Az 5000-ik emelet című új regényét. Szóval, valóban irodalmi kávéház! Helyes ... „A magyar író kávéházi ember" — írtam 1968. június 21-én—, már Petőfi és zendülő Pilvax-beli kompániájának tagjai is azok voltak. Hát még Ady vagy József Attila. No meg Nagy Lajos, Kassák, Szilágyi András, Gaál Gábor, Tamási Áron és Kuncz főszerkesztő úr! Megannyi eminens szelleme a huszadik századnak, és mind szenvedélyesen „kávéházi ember". Ami hajdani írásom gondolatmenete szerint szinonimája a „szellemi zendülő"-nek ... Memoárom első lapjának jóleső fogalmazása közben lassan rám esteledett. Kitekintve az üvegfalon, a pilóták részére a lenti utcát nagyítva felvetítő tükörben megpillantottam az Athénée Palace neonfényeit. A hajdani kéket és pirosat... Ügy lehet, már csak műemlék vagy múzeum. .. Ott tanyázott 1967-ben, 1968-ban kávéházi asztaltársaságunk. Magyar írók Bukarestben, száz esztendővel ezelőtt. .. Egykori kortársaink közül nem kevesen, a zsiráfot látó székelyt parafrazálva, azt állították, hogy ilyen lény nincs is. Bukaresti kávéházi óráink mégis feltűnő vonzóerővel bírtak. Olyan mai milliós lakosságú metropolisok, mint Kolozsvár, Vásárhely, tősgyökeres vagy bevándorolt magyar írói, akkor még szerény dimenziójú fővárosunkban járva, dehogyis mulasztották volna el, hogy kedden délután hat órakor meg ne jelenjenek körünkben, melynek — úgy emlékszem — ezt a nonkonformista címet adományoztuk mi, alapítók: Fegyverszüneti asztaltársaság. Vajon helyeztek-e nekünk emléktáblát hálás utódaink? Ügy gyanítom: nem. Holnap megnézem ... TÖRÖM A FEJEM, hogy pontosabban mivel is múlattuk időnket ott lent, az Athénée Palace alsó emeleti café-bárjában, azonkívül, hogy pipáztunk, kubai szivart 219