Méliusz József: Az illúziók kávéháza. Vallomások (Bukarest, 1971)
Az illúziók kávéháza
ELŐRE (BUKAREST) SZOMBAT, 1968. SZEPTEMBER 28. rendet, mintegy visszatérve a színpadra, ahol távollétében az impresszionista egerek cincogtak. Polemizálva teremt rendet. S ezen a hangsúly kritikusi munkájában: a rendteremtésen. Mert mi más az irodalomkritikus feladata, hivatása, ha nem ez: rendteremtés az értékek között; rendteremtés az irodalom organizmusában, a reális, művészi, egyéni, társadalmi érték felfedezésével, a mű értékeinek rendszerezett — az irodalomtörténetben hasznosítható — képbe rögzítésével? Rendteremtés a történelmileg elkötelezett esztétikai, gondolati, emberi felelősség tudatában. Földes elkötelezettségének garanciája: a személyesség, a függetlenség tudatosságának funkciója az ő marxista irodalom-víziójában. NEM VÉLETLEN, hogy ebben a kitűnő irodalomkritikai kötetben hátsó gondolat, önigazolás taktikai mellékzöngéi nélkül jelenik meg nem egy helyen Gaál Gábor neve, szelleme. Szemléleti, erkölcsi komponenseként a kritikai víziónak, tettnek, amit Földes dolgozott ki a maga és irodalmunk számára. Ugyanígy nem véletlen a József Attila eszmevilágához való organikus viszonyulása, amiről a Lászlóffyról írott tanulmány sokatmondóan tanúskodik. Földes — itt derül ki! — nálunk József Attila legelmélyültebb ismerője. Nem véletlen, hanem elvi, eszmei, alkati oka van annak, hogy Földes László Gaál Gábor és József Attila esztétikai szemléletének a vonulatán helyezkedett el és maradt meg. S hadd mondjam még el: őszintén örülök, hogy Földes László arcát most már én is mai irodalmunk fontos helyén látom, azon a helyen, amelyet A lehetetlen ostromával elfoglalt. Micsoda hát ez a könyv, ha nem a szükséges emberség, az el nem sikkasztható érték valósulásaként a legjobb hagyomány folytatása? Különösen fiatal íróink figyelmébe ajánlanám Földes László könyvét. 115