Meschendörfer, Adolf: Corona. Regény (Bukarest, 1983)
A Corona főhőse a „keleti város“-ból, Brassóból indul, s ide tér vissza. Sorsa egy nemzedék, egy nemzetiség, a huszadik század eleji szászság helyzettudatának tükre. Ennek ellenére (vagy éppen ezért?) nem fogadták egyértelmű lelkesedéssel IVleschendörfer könyvét. Utóéletére rálátva, ötven év távlatából megállapíthatjuk, hogy a két világháború közötti német irodalom egyik alapműve. A magyar irodalmi közvélemény — egyoldalúságot látva abban, ahogyan Meschendörfer a nemzeti törekvéseket megítéli— szintén ellentmondásosan viszonyult a könyvhöz. Kós Károly a Pásztortüzben még a magyar fordítás megjelenése előtt „az eredélyi szász nemzet monumentális hőskölteményé“-nek nevezte, míg mások helytelenítették átültetésének szándékát. A mellette szólók fő érve a Corona erdélyisége volt; Meschendorfer regényét a transzilvanizmus szász megfogalmazásának tekintették. A mű körüli viták a magyar változat úiegjelenésekor (1933) újra fellángoltak, s az elvi kifogások mellett most már hangot kaptak a fordítással kapcsolatos ellenvetések is. Kós Károlynak azt rótták fel, hogy néhol túlságosak szabadon kezelte a szöveget, elrugaszkodott az eredetitől. A mai olvasó egy jobbított változatot vehet kézbe, ami azonban őrzi a Kós-féle magyarítás patinás hangulatát, az enyhén expresszionista árnyalatok finomságát, az ellenpontos szerkezet változatosságát. A magyar kiadás címét Kós Károly Brassó középkori nevéből — Corona— kölcsönözte.