Mihale, Aurel: A kék üteg. Elbeszélések (Bukarest, 1972)
Aurel Mihale háborús témájú novellafüzérének nagy irodalomtörténeti és egyben művészi erénye, hogy Liviu Rebreanu, Camil Petrescu, Cézár Petrescu, Victor Ion Popa után is tud újat mondani egy - a fiatalabbak által éppenséggel csak az irodalomból ismert - nagy konvulzióról. Míg a román „háborús irodalom" javarészt az értelmiségi helyzetét elemezte egy végletes társadalmi, erkölcsi és lélektani szituációban, Aurel Mihale novelláiban inkább az egyszerű katonát, a csatába kényszerített parasztot s az új, „kezeslábasos" harcost, a munkást választja hőséül, s ezt az eseményekkel együtt alakuló, fejlődő „kollektív hőst" követi nyomon - bizonyos, immár történelmi távlatból - a felszabadító harcokban. Innen az elbeszélések mármár dokumentumszerű realizmusa, és innen vallomásos erejük is.