Mikó Imre: Változatok egy témára. Tanulmányok (Bukarest, 1981)
Mikó Imre nevével az olvasók nagyrésze Bölöni Farkas Sándorról és Brassai Sámuelről írott életrajzi regényeit (A bércre esett fa, Az utolsó erdélyi polihisztor), esszé- és emlékezés-köteteit (H ipolgárok és világpolgái k, Akik előttem jártak : a posztumusz A csendes Petőfi utca), s a Petőfi életútjának egy szakaszát végigkísérő Petőfi Erdélyben-t társítják, s bizonyára igen kevesen figyeltek fel ezek megjelenése közben azokra a tanulmányokra, amelyek az írói pálya sok évtizeddel korábbi ívéhez visszatérve, a nemzetiségi kérdés problémakörével néztek szembe. Pedig a sokak által szépíróként ismert Mikó Imrét — szinte fél évszázaddal ezelőtt — Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés (1932) című könyve tette szakkörökben és azokon túl is ismertté és megbecsültté, s az általa választott jogász-pálya, s az őt akkor körülvevő valóság: a nemzetiségi lét kettős kötöttségében vált a harmincas-negyvenes években a nemzetiségi jog tudósává. Diákfővel megírt könyve, s Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (1944) című nagyszabású munkája, és másfelől a hatvanas-hetvenes években lapokban