Molnár Szabolcs (szerk.): Idők szép virága. Válogatás a középkor és a reneszánsz magyar irodalmából (Bukarest, 1991)
Előszó
volt a széphistória. Dráma, próza vagy bármilyen költői termék magyar nyelven többnyire epikus énekké formálódik mindaddig, mígnem a reformáció anyanyelvi programjának eredményeként az addig csak hallgatók tömegesen válnak olvasókká. A XVI. században már polgári, sőt paraszti olvasóközönség ne velődött, s az emlékezetre bízott énekek szellemi kincsének terjesztését a nyomtatott könyv vállalta magára, s Heltai műhelyében a könyv a magyar nyelvű szépprózát is a tökéletesség magas fokára emelte. A pogány korból sarjadó, középkori áhítattal érzékenyített magyar lirát pedig Balassi után, a következő század elején, Szenczi Molnár Albert indítja Petőfin, Adyn, József Attilán át máig elérő, új, hódító utakra. 1984. február MOLNÁR SZABOLCS