Molnár Szabolcs (szerk.): Idők szép virága. Válogatás a középkor és a reneszánsz magyar irodalmából (Bukarest, 1991)

Előszó

volt a széphistória. Dráma, próza vagy bármilyen költői termék ma­gyar nyelven többnyire epikus énekké formálódik mindaddig, míg­nem a reformáció anyanyelvi programjának eredményeként az addig csak hallgatók tömegesen válnak olvasókká. A XVI. században már polgári, sőt paraszti olvasóközönség ne velődött, s az emlékezetre bí­zott énekek szellemi kincsének terjesztését a nyomtatott könyv vállal­ta magára, s Heltai műhelyében a könyv a magyar nyelvű szépprózát is a tökéletesség magas fokára emelte. A pogány korból sarjadó, kö­zépkori áhítattal érzékenyített magyar lirát pedig Balassi után, a kö­vetkező század elején, Szenczi Molnár Albert indítja Petőfin, Adyn, József Attilán át máig elérő, új, hódító utakra. 1984. február MOLNÁR SZABOLCS

Next