Molnár Tibor (szerk.): Kortárs román vígjátékok (Bukarest, 1984)
A felszabadulás utáni román vígjátékirodalom - legjobb alkotásaiban - a caragialei hagyományok folytatója. Jellemző, hogy ezekben az években, társadalmunk szellemének megfelelően, nem a szalonvígjáték nyert teret, hanem a vígjátékirodalomnak az a válfaja, amelyet társadalmi vígjátéknak nevezhetünk, s amely a szatíra fegyverével reagál a társadalmi életben, az emberek öntudatában, magatartásában jelentkező káros, a szocializmus szellemétől idegen jelenségekre. Kipellengérezi a bürokráciát, a szolgalelkűséget, a gyávaságot, a képmutatást, a becstelenséget, felveszi a küzdelmet a társadalmi előrehaladást gátló megnyilvánulások ellen. Akár a szatíra eszközeihez nyúl, akár lírai hangra vált át, az újat, a haladást igyekszik szolgálni. Aurel Baranga, Ion Báie$u, Paul Everac, Teodor Mazilu, Tudor Popescu és