Molnár Tibor (szerk.): Kortárs román vígjátékok (Bukarest, 1984)

A felszabadulás utáni ro­mán vígjátékirodalom - legjobb alkotásaiban - a caragialei hagyományok folytatója. Jellemző, hogy ezekben az években, tár­sadalmunk szellemének megfelelően, nem a sza­lonvígjáték nyert teret, hanem a vígjátékiroda­lomnak az a válfaja, ame­lyet társadalmi vígjáték­nak nevezhetünk, s amely a szatíra fegyverével rea­gál a társadalmi életben, az emberek öntudatában, magatartásában jelentke­ző káros, a szocializmus szellemétől idegen jelen­ségekre. Kipellengérezi a bürokráciát, a szolgalel­­kűséget, a gyávaságot, a képmutatást, a becstelen­séget, felveszi a küzdel­met a társadalmi előre­haladást gátló megnyilvá­nulások ellen. Akár a sza­tíra eszközeihez nyúl, akár lírai hangra vált át, az újat, a haladást igyekszik szolgálni. Aurel Baranga, Ion Báie­­$u, Paul Everac, Teodor Mazilu, Tudor Popescu és

Next