Mózes Attila: A Gonosz színeváltozásai. Három kamaratörténet (Bukarest, 1985)
Mózes Attila tudatosan építkező íróink közül való. Est bizonyítja most megjelenő, sorrendben hatodik kötete is; történeteket mond el, melyeket koncepcióbeli és hangulati rokonságuk kapcsol össze. A játék és „játék“, annak törvényszerűségei, az egyén mozgáslehetőségei a modellértékű játéktereken belül; ezek a kérdések foglalkoztatják a szerzőt. Az első történet időlegesen és véletlenszerűen alakult közösséget, s ebben viselkedéslélektani alapgesztusokat vizsgál. A második a művészet mint attitűd és mint létforma kettősségét, a belőle adódó feszültségeket tárja fel. A harmadik kamaratörténetben a gyermeki játék felnőtt létünk véresen és gyilkosán komoly másaként jelenik meg. Az írások műfaji hova-