Mózes Attila: A Gonosz színeváltozásai. Három kamaratörténet (Bukarest, 1985)

Mózes Attila tudatosan építkező íróink közül való. Est bizonyítja most meg­jelenő, sorrendben hatodik kötete is; történeteket mond el, melyeket koncep­cióbeli és hangulati rokon­ságuk kapcsol össze. A já­ték és „játék“, annak tör­vényszerűségei, az egyén mozgáslehetőségei a modell­értékű játéktereken belül; ezek a kérdések foglalkoz­tatják a szerzőt. Az első történet időlegesen és vélet­lenszerűen alakult közössé­get, s ebben viselkedéslé­lektani alapgesztusokat vizs­gál. A második a művészet mint attitűd és mint létfor­ma kettősségét, a belőle a­­dódó feszültségeket tárja fel. A harmadik kamaratör­ténetben a gyermeki játék felnőtt létünk véresen és gyilkosán komoly másaként jelenik meg. Az írások műfaji hova-

Next