Mózes Huba: Forrása rég fakadt … Tanulmányok, dokumentumok (Bukarest, 1985)
Az önismeret és a kölcsönös megbecsülés szolgálatában
a fordítások hatására tanult meg magyarul, nem utolsósorban azért, hogy József Attilát maga is tolmácsolhassa. A román nyelvű József Attila-fordítások elemzésére, érdembeni értékelésére nem vállalkozhatunk. Itt csupán annyit jegyeznénk meg, hogy — a versforma esetenkénti szabadabb kezelésétől eltekintve — igazán kevés ezekben a fordításokban a nyilvánvaló „hűtlenség". S a „hűtlenségek" egy része is természetesen illeszkedik a vers szövetébe. Egyetlen példát idéznénk — Veronica Porumbacu Ars poetica-tolmácsolásából: (Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat.) Un pat, un vis, iubire, -o masa... Cu universul mä mäsor. Nu fac cu-asupritorii casä, de m-ar sili de mii de őri. Az idézett szakasz harmadik-negyedik sorában a fordító merészen elrugaszkodik az eredeti szövegtől, de hűséges marad annak szelleméhez. Mégpedig úgy, hogy nemcsak a vers esztétikai egységét őrzi meg, hanem egyúttal a József Attila-i életmű belső összefüggéseit is érzékeltetni tudja. A „hűtlen" sorok ugyanis az Eszmélet ciklus egyik részletét parafrazálják: Rab vagy, amíg a szíved lázad — úgy szabadulsz, ha kényedül nem raksz magadnak olyan házat, melybe háziúr települ. * A fenti sorok távolról sem merítik ki a román—magyar irodalmi kapcsolatok történetének József Attila-központú fejezetét. Remélni szeretnök azonban, hogy vázlatosságuk ellenére is eléggé meggyőzően vallanak a múzsák testvériségéről — felvillantva ily módon a szóban forgó kapcsolattörténeti fejezet lényegét. 1972 211