Mózes Huba: Forrása rég fakadt … Tanulmányok, dokumentumok (Bukarest, 1985)
Szépírás és elmélet
ellentétet az értelem tudomására, akkor a ritmus nem valóságos, és — következésképpen — a mű sem lehet egész. Hiszen „több dolognak (...) egyetlen egészként való szemlélete csak ritmusosan lehetséges“. A művészet korszakonként változik, de minden változása ellenére — művészet marad. Ennek a folyamatnak a dialektikus jellemzésére József Attila elsőként alkalmazza a művészi állandó és a művészi változó kategóriapárját. A művészi állandó mozzanata — az ihlettel kapcsolatos fejtegetések fényében — azt jelenti, hogy „minden korban minden egyes műalkotás mint a világegészet képviselő szemléleti egész jelenik meg“. A művészi változó mozzanatát pedig azok a mindenkori — szintén változó — társadalmi öszszefüggések határozzák meg, amelyekből a mű kialakul. A kölcsönösség jegyében „a változó alkotja az állandót, és az állandó érvényesíti a változót. A változó szabja meg az állandó valóságát, s az állandó adja meg a változó érvényét.“ Nyilvánvaló tehát, hogy művet „csak úgy alkothatunk, ha az alkotás pillanatában fennálló formájú társadalomnak valóságos összefüggéseiből alkotjuk. Viszont ezek az összefüggések csak úgy érvényesek a művön (...) belül, ha egyetlen szemléleti egészet alkotnak és mint végső szemléleti jelennek meg". József Attila Petőfi egyik hazafias verséből idéz példát: „Szentegyház keblem belseje / Oltára képed". A vers, amelynek összes többi sorát ez a kettő szabja meg, megírása pillanatában „valóban a szemlélet határán járt, hiszen minden porcikájában benne leljük a polgári átalakulással együtt haladó forradalmár ideológiáját". Petőfi a hazát oly módon dicsőíti, hogy fogalmát magasztosnak számító vallási, illetve egyházi képzettel társítja. A feudális keresztény társadalomban ez a társítás még profán, azaz korai lett volna. A polgári társadalom végén és a proletár társadalom kezdetén viszont már idejét múlta, hiszen a szemlélet közben „meghaladta azt a fölfogást, amely szerint a legnagyobb s a legmagasztosabb dolgok egyike (...) a templom meg az oltár". Petőfi versét értékeljük. De ha valaki ma vetne papírra hasonló sorokat, megmosolyognánk. A tartalom és a forma kérdéseit ugyancsak dialektikus elmével világítja meg József Attila. A tartalom — az ő meg-7