Mózes Huba: Forrása rég fakadt … Tanulmányok, dokumentumok (Bukarest, 1985)
Az önismeret és a kölcsönös megbecsülés szolgálatában
hangját a magáéhoz közelállónak érezte. Aligha véletlen tehát, hogy a szakirodalom éppen az egyik villoni balladát — a vastag Margóról szólót — tartja József Attila legsikerültebb fordításának. Idézzük a ballada egyik szakaszát: Ha szeretem a széplányt szolgamód, Nem kell azért parasztnak vélnetek. Javai finom óhajra valók, Csókjáért kardot, pajzsot viselek. Fazekat happolok, ha emberek Jönnek: ellépek borért csendesen. Kerül gyümölcs meg sajt. S ha rendesen Fizetnek, mondok: — Jól ityeg bizony! Csak jöjjenek, ha dürgésük leszen, E bordélyba, hol szállásunk vagyon. A harmincas évek elején József Attila műfordítói figyelme csaknem kizárólag a szomszédos népek kortárs költészete felé fordult. A Duna menti népek egymásrautaltságának gondolatából kiindulva, következetesen igyekezett szolgálni a kölcsönös megismerés ügyét. Sem csehül, sem románul nem tudott, legfeljebb nagyon keveset. A nyelvismeret hiányát azonban a legmesszebbmenő lelkiismeretességgel pótolta. A lefordítandó költeményeket a csehszlovák, illetve a román sajtóattasé segítségével választotta ki. Tőlük kapta a nyersfordításokat, s az ő felolvasásukban ismerkedett meg a költemények intonációjával, ritmusával is. Cseh nyelvből tíz és egynéhány verset fordított. Az elsők között szólaltatta meg magyarul Petr Bezruc sziléziai dalait és Jirí Wolker társadalmi balladáit, a legemlékezetesebben éppen ez utóbbinak Arc az üveg mögött című költeményét. A legtöbb verset azonban románból fordította. íme, a megszólaltatott költők névsora: Tudor Arghezi, Radu Boureanu, Vasile Ciocálteu, Mihail Codreanu, George Co§buc, Áron Cotru$, Nichifor Crainic, Mihail Cruceanu, Ovid Densusianu, Elena Faragó, Radu Gyr, $tefan Nenitescu, Mihail Säulescu, Zaharia Stancu, George Talaz, Ion Vinea és Ilarie Voronca. A felsorolásból több jelentős kortárs költő neve hiányzik, s a felsoroltak közül is például Arghezi vagy Säu-205